< Példabeszédek 16 >

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Hominis est animam præparare: et Domini gubernare linguam.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Omnes viæ hominis patent oculis eius: spirituum ponderator est Dominus.
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuæ.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Universa propter semetipsum operatus est Dominus: impium quoque ad diem malum.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Abominatio Domini est omnis arrogans: etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viæ bonæ, facere iustitiam: accepta est autem apud Deum magis, quam immolare hostias.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Misericordia et veritate redimitur iniquitas: et in timore Domini declinatur a malo.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Cum placuerint Domino viæ hominis, inimicos quoque eius convertet ad pacem.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Melius est parum cum iustitia, quam multi fructus cum iniquitate.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Cor hominis disponit viam suam: sed Domini est dirigere gressus eius.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Divinatio in labiis regis, in iudicio non errabit os eius.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
Pondus et statera iudicia Domini sunt: et opera eius omnes lapides sacculi.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Abominabiles regi qui agunt impie: quoniam iustitia firmatur solium.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
Voluntas regum labia iusta: qui recta loquitur, diligetur:
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
Indignatio regis, nuncii mortis: et vir sapiens placabit eam.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
In hilaritate vultus regis, vita: et clementia eius quasi imber serotinus.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Posside sapientiam, quia auro melior est: et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
Semita iustorum declinat mala: custos animæ suæ servat viam suam.
18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
Contritionem præcedit superbia: et ante ruinam exaltatur spiritus.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Melius est humiliari cum mitibus, quam dividere spolia cum superbis.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
Eruditus in verbo reperiet bona: et qui sperat in Domino, beatus est.
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Qui sapiens est corde, appellabitur prudens: et qui dulcis eloquio, maiora percipiet.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Fons vitæ eruditio possidentis: doctrina stultorum fatuitas.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Cor sapientis erudiet os eius: et labiis eius addet gratiam.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Favus mellis, composita verba: dulcedo animæ, sanitas ossium.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Est via quæ videtur homini recta: et novissima eius ducunt ad mortem.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum:
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
Vir impius fodit malum, et in labiis eius ignis ardescit.
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Homo perversus suscitat lites: et verbosus separat principes.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
Vir iniquus lactat amicum suum: et ducit eum per viam non bonam.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Corona dignitatis senectus, quæ in viis iustitiæ reperietur.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Melior est patiens viro forti: et qui dominatur animo suo, expugnatore urbium.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.

< Példabeszédek 16 >