Példabeszédek 16
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
All’uomo, i disegni del cuore; ma la risposta della lingua vien dall’Eterno.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Tutte le vie dell’uomo a lui sembran pure, ma l’Eterno pesa gli spiriti.
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Rimetti le cose tue nell’Eterno, e i tuoi disegni avran buona riuscita.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
L’Eterno ha fatto ogni cosa per uno scopo; anche l’empio, per il dì della sventura.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Chi è altero d’animo è in abominio all’Eterno; certo è che non rimarrà impunito.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Con la bontà e con la fedeltà l’iniquità si espia, e col timor dell’Eterno si evita il male.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Quando l’Eterno gradisce le vie d’un uomo, riconcilia con lui anche i nemici.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Meglio poco con giustizia, che grandi entrate senza equità.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Il cuor dell’uomo medita la sua via, ma l’Eterno dirige i suoi passi.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Sulle labbra del re sta una sentenza divina; quando pronunzia il giudizio la sua bocca non erra.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
La stadera e le bilance giuste appartengono all’Eterno, tutti i pesi del sacchetto son opera sua.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
I re hanno orrore di fare il male, perché il trono è reso stabile con la giustizia.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
Le labbra giuste sono gradite ai re; essi amano chi parla rettamente.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
Ira del re vuol dire messaggeri di morte, ma l’uomo savio la placherà.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
La serenità del volto del re dà la vita, e il suo favore è come nube di pioggia primaverile.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
L’acquisto della sapienza oh quanto è migliore di quello dell’oro, e l’acquisto dell’intelligenza preferibile a quel dell’argento!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
La strada maestra dell’uomo retto è evitare il male; chi bada alla sua via preserva l’anima sua.
18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
La superbia precede la rovina, e l’alterezza dello spirito precede la caduta.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Meglio esser umile di spirito coi miseri, che spartir la preda coi superbi.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
Chi presta attenzione alla Parola se ne troverà bene, e beato colui che confida nell’Eterno!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Il savio di cuore è chiamato intelligente, e la dolcezza delle labbra aumenta il sapere.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Il senno, per chi lo possiede, è fonte di vita, ma la stoltezza è il castigo degli stolti.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Il cuore del savio gli rende assennata la bocca, e aumenta il sapere sulle sue labbra.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Le parole soavi sono un favo di miele: dolcezza all’anima, salute al corpo.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
V’è tal via che all’uomo par diritta, ma finisce col menare alla morte.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
La fame del lavoratore lavora per lui, perché la sua bocca lo stimola.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
L’uomo cattivo va scavando ad altri del male, sulle sue labbra c’è come un fuoco divorante.
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
L’uomo perverso semina contese, e il maldicente disunisce gli amici migliori.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
L’uomo violento trascina il compagno, e lo mena per una via non buona.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Chi chiude gli occhi per macchinar cose perverse, chi si morde le labbra, ha già compiuto il male.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
I capelli bianchi sono una corona d’onore; la si trova sulla via della giustizia.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Chi è lento all’ira val più del prode guerriero; chi padroneggia sé stesso val più di chi espugna città.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
Si gettan le sorti nel grembo, ma ogni decisione vien dall’Eterno.
