Példabeszédek 16
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Při člověku bývá spořádání myšlení, ale od Hospodina jest řeč jazyka.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Všecky cesty člověka čisté se jemu zdají, ale kterýž zpytuje duchy, Hospodin jest.
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Uval na Hospodina činy své, a budou upevněna předsevzetí tvá.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Hospodin všecko učinil pro sebe samého, také i bezbožného ke dni zlému.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Ohavností jest Hospodinu každý pyšného srdce; by sobě na pomoc i jiné přivzal, neujde pomsty.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Milosrdenstvím a pravdou očištěna bývá nepravost, a v bázni Hospodinově uchází se zlého.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Když se líbí Hospodinu cesty člověka, také i nepřátely jeho spokojuje k němu.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Lepší jest maličko s spravedlností, než množství důchodů nespravedlivých.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Srdce člověka přemýšlí o cestě své, ale Hospodin spravuje kroky jeho.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Rozhodnutí jest ve rtech královských, v soudu neuchylují se ústa jeho.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
Váha a závaží jsou úsudek Hospodinův, a všecka závaží v pytlíku jeho nařízení.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Ohavností jest králům činiti bezbožně; nebo spravedlností upevňován bývá trůn.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
Rtové spravedliví líbezní jsou králům, a ty, kteříž upřímě mluví, milují.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
Rozhněvání královo jistý posel smrti, ale muž moudrý ukrotí je.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
V jasné tváři královské jest život, a přívětivost jeho jako oblak s deštěm jarním.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Mnohem lépe jest nabyti moudrosti než zlata nejčistšího, a nabyti rozumnosti lépe než stříbra.
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
Cesta upřímých jest odstoupiti od zlého; ostříhá duše své ten, kdož ostříhá cesty své.
18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
Před setřením bývá pýcha, a před pádem pozdvižení ducha.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Lépe jest poníženého duchu býti s pokornými, než děliti kořist s pyšnými.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
Ten, kdož pozoruje slova, nalézá dobré; a kdož doufá v Hospodina, blahoslavený jest.
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Ten, kdož jest moudrého srdce, slove rozumný, a sladkost rtů přidává naučení.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Rozumnost těm, kdož ji mají, jest pramen života, ale umění bláznů jest bláznovství.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Srdce moudrého rozumně spravuje ústa svá, tak že rty svými přidává naučení.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Plást medu jsou řeči utěšené, sladkost duši, a lékařství kostem.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Cesta zdá se přímá člověku, ale dokonání její jistá cesta smrti.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
Èlověk pracovitý pracuje sobě, nebo ponoukají ho ústa jeho.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
Muž nešlechetný vykopává zlé, v jehožto rtech jako oheň spalující.
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Muž převrácený rozsívá sváry, a klevetník rozlučuje přátely.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
Muž ukrutný přeluzuje bližního svého, a uvodí jej na cestu nedobrou.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Zamhuřuje oči své, smýšleje věci převrácené, a zmítaje pysky svými, vykonává zlé.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Koruna ozdobná jsou šediny na cestě spravedlnosti se nalézající.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Lepší jest zpozdilý k hněvu než silný rek, a kdož panuje nad myslí svou nežli ten, kterýž dobyl města.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
Do klínu umítán bývá los, ale od Hospodina všecko řízení jeho.
