Példabeszédek 15
1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
La risposta dolce calma il furore, ma la parola dura eccita l’ira.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
La lingua dei savi è ricca di scienza, ma la bocca degli stolti sgorga follia.
3 Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
Gli occhi dell’Eterno sono in ogni luogo, osservando i cattivi ed i buoni.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
La lingua che calma, è un albero di vita, ma la lingua perversa strazia lo spirito.
5 A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
L’insensato disdegna l’istruzione di suo padre, ma chi tien conto della riprensione diviene accorto.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
Nella casa del giusto v’è grande abbondanza, ma nell’entrate dell’empio c’è turbolenza.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
Le labbra dei savi spargono scienza, ma non così il cuore degli stolti.
8 Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
Il sacrifizio degli empi è in abominio all’Eterno, ma la preghiera degli uomini retti gli è grata.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
La via dell’empio è in abominio all’Eterno, ma egli ama chi segue la giustizia.
10 Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.
Una dura correzione aspetta chi lascia la diritta via; chi odia la riprensione morrà.
Il soggiorno de’ morti e l’abisso stanno dinanzi all’Eterno; quanto più i cuori de’ figliuoli degli uomini! (Sheol h7585)
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
Il beffardo non ama che altri lo riprenda; egli non va dai savi.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Il cuore allegro rende ilare il volto, ma quando il cuore è triste, lo spirito è abbattuto.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
Il cuor dell’uomo intelligente cerca la scienza, ma la bocca degli stolti si pasce di follia.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
Tutt’i giorni dell’afflitto sono cattivi, ma il cuor contento è un convito perenne.
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
Meglio poco col timor dell’Eterno, che gran tesoro con turbolenza.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
Meglio un piatto d’erbe, dov’è l’amore, che un bove ingrassato, dov’è l’odio.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
L’uomo iracondo fa nascere contese, ma chi è lento all’ira acqueta le liti.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
La via del pigro è come una siepe di spine, ma il sentiero degli uomini retti è piano.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
Il figliuol savio rallegra il padre, ma l’uomo stolto disprezza sua madre.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
La follia è una gioia per chi è privo di senno, ma l’uomo prudente cammina retto per la sua via.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
I disegni falliscono, dove mancano i consigli; ma riescono, dove son molti i consiglieri.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
Uno prova allegrezza quando risponde bene; e com’è buona una parola detta a tempo!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van. (Sheol h7585)
Per l’uomo sagace la via della vita mena in alto e gli fa evitare il soggiorno de’ morti, in basso. (Sheol h7585)
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
L’Eterno spianta la casa dei superbi, ma rende stabili i confini della vedova.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
I pensieri malvagi sono in abominio all’Eterno, ma le parole benevole son pure agli occhi suoi.
27 Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
Chi è avido di lucro conturba la sua casa, ma chi odia i regali vivrà.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
Il cuor del giusto medita la sua risposta, ma la bocca degli empi sgorga cose malvage.
29 Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
L’Eterno è lungi dagli empi, ma ascolta la preghiera dei giusti.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
Uno sguardo lucente rallegra il cuore; una buona notizia impingua l’ossa.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
L’orecchio attento alla riprensione che mena a vita, dimorerà fra i savi.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
Chi rigetta l’istruzione disprezza l’anima sua, ma chi dà retta alla riprensione acquista senno.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.
Il timor dell’Eterno è scuola di sapienza; e l’umiltà precede la gloria.
