Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
La mujer sabia edifica su casa, La necia con sus manos la derriba.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
El que anda en su rectitud teme a Yavé, Pero el de caminos torcidos lo desprecia.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
En la boca del necio hay una vara para su espalda, Pero los sabios son protegidos por sus labios.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Donde no hay bueyes el establo está limpio, Pero mucho rendimiento hay por la fuerza del buey.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
El testigo veraz no miente, Pero el testigo falso respira mentiras.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
El burlador busca la sabiduría y no la halla, Pero el conocimiento es fácil para el que tiene entendimiento.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Apártate de la presencia del necio, Porque en él no hallarás palabras de conocimiento.
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Entender el camino es sabiduría del sagaz, Pero la necedad de los necios es engaño.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Se burla el necio del pecado, Pero entre los rectos hay buena voluntad.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
El corazón conoce su propia amargura, Y en su alegría no participa el extraño.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
La casa de los perversos será asolada, Pero la morada de los rectos florecerá.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Hay camino que al hombre parece derecho, Pero su fin es camino de muerte.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Aun entre risas llora el corazón, Y el final de la alegría es tristeza.
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
El insensato se hartará de sus propios caminos, Pero el hombre bueno estará satisfecho con el suyo.
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
El ingenuo cree cualquier cosa, Pero el prudente considera sus pasos.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
El sabio teme y se aparta del mal, Pero el necio se lanza confiado.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
El que fácilmente se aíra hará locuras, Y el hombre perverso será aborrecido.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Los ingenuos heredan insensatez, Pero el prudente se corona de conocimiento.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Los perversos se inclinarán ante los buenos, Y los perversos ante las puertas del justo.
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
El pobre es odiado aun por su vecino, Pero muchos son los que aman al rico.
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
El que menosprecia a su prójimo peca, Pero el que se compadece de los pobres es inmensamente feliz.
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
¿No yerran los que piensan mal? Pero misericordia y verdad son para los que piensan el bien.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
En toda labor hay fruto, Pero la palabra solo de labios lleva a la indigencia.
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Corona de los sabios es su riqueza, Pero la insensatez de los necios es locura.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Un testigo veraz salva vidas, Pero el engañador habla mentiras.
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
En el temor a Yavé hay fuerte confianza Que servirá de refugio a los hijos.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
El temor a Yavé es manantial de vida, Que aparta de las trampas de la muerte.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
En la multitud de pueblo está la gloria del rey, Y en la falta de pueblo la flaqueza del gobernante.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
El que tarda en airarse tiene gran entendimiento, Pero el impulsivo exalta la necedad.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Un corazón tranquilo es vida para el cuerpo, Pero la envidia es carcoma en los huesos.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
El que oprime al pobre afrenta a su Hacedor, Pero lo honra el que favorece al necesitado.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Por su propia maldad será derribado el perverso, Pero el justo tiene refugio en su muerte.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
En el corazón del que tiene entendimiento reposa la sabiduría, Aun en medio de necios se da a conocer.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
La justicia enaltece a una nación, Pero el pecado es afrenta para los pueblos.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
La benevolencia del rey es para el esclavo prudente, Pero su enojo contra el que lo avergüenza.
