Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
Kvinnevisdom byggjer huset sitt, men dårskap riv det ned med henderne.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Den som ottast Herren, fer ærleg fram, men krokvegar gjeng den som vanvyrder honom.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
I narrens munn er ovmods ris, men dei vise hev lipporne sine til vern.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Utan uksar er krubba tom, men når stuten er sterk, vert innkoma stor.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Ikkje lyg eit ærlegt vitne, men det falske vitne andar lygn.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Spottaren søkjer visdom, men fåfengt, men lett finn den skynsame kunnskap.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Gakk burt frå ein dåre, ei fekk du der merka lippor med kunnskap.
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Klok manns visdom er: han skynar vegen sin, men dåre-narreskapen er: dei svik seg sjølv.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Dårar fær spott av sitt eige skuldoffer, men millom ærlege folk er godhug.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Hjarta kjenner si eigi sorg, og gleda legg ingen framand seg uppi.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Gudlause folk fær sitt hus lagt i øyde, men ærlege folk ser tjeldet sitt bløma.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Mang ein veg tykkjer folk er rett, men enden på honom er vegar til dauden.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Jamvel midt i låtten kjenner hjarta vondt, og enden på gleda er sorg.
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Av åtferdi si skal den fråfalne mettast, og ein god mann held seg burte frå han.
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
Den einfalde trur kvart ordet, men den kloke agtar på sine stig.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Den vise ottast og held seg frå vondt, men dåren er brålyndt og trygg.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Bråsinna mann gjer narreverk, og meinsløg mann vert hata.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Einfalde erver dårskap, men dei kloke fær kunnskap til krans.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Vonde skal bøygja seg for dei gode, og gudlause ved portarne til den rettferdige.
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Ein fatig vert hata av venen sin jamvel, men ein rik vert elska av mange.
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Vanvyrder du næsten din, syndar du, men sæl den som ynkast yver armingar.
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
Skal ikkje dei fara vilt som finn på vondt, og miskunn og truskap timast deim som finn på godt?
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
Alt stræv fører vinning med seg, men tome ord gjev berre tap.
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Rikdomen er for dei vise ei krans, men narreskapen hjå dårar er narreskap.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Eit sanningsvitne bergar liv, men den som andar lygn, er full av svik.
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
Den som ottast Herren, hev ei borg so fast, og for hans born det finnast skal ei livd.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Otte for Herren er livsens kjelda, so ein slepp undan daudesnaror.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
Mykje folk er konungs prydnad, men folkemink er hovdings fall.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Langmodig mann hev mykje vit, men bråhuga mann syner narreskap.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Spaklyndt hjarta er likamens liv, men ilska er ròt i beini.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
Trykkjer du armingen, spottar du skaparen hans, men du ærar skaparen når du er mild mot fatigmann.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
I ulukka si lyt den gudlause stupa, men den rettferdige hev trygd når han skal døy.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
I hjarta på den vituge held visdomen seg still, men hjå dårar ter han seg fram.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
Rettferd upphøgjer eit folk, men syndi er skam for folki.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
Kongen likar godt den kloke tenar, men harmast på den som skjemmer seg ut.
