Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
[Sapiens mulier ædificat domum suam; insipiens exstructam quoque manibus destruet.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Ambulans recto itinere, et timens Deum, despicitur ab eo qui infami graditur via.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
In ore stulti virga superbiæ; labia autem sapientium custodiunt eos.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Ubi non sunt boves, præsepe vacuum est; ubi autem plurimæ segetes, ibi manifesta est fortitudo bovis.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Testis fidelis non mentitur; profert autem mendacium dolosus testis.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Quærit derisor sapientiam, et non invenit; doctrina prudentium facilis.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Vade contra virum stultum, et nescit labia prudentiæ.
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Sapientia callidi est intelligere viam suam, et imprudentia stultorum errans.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Stultus illudet peccatum, et inter justos morabitur gratia.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Cor quod novit amaritudinem animæ suæ, in gaudio ejus non miscebitur extraneus.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Domus impiorum delebitur: tabernacula vero justorum germinabunt.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Est via quæ videtur homini justa, novissima autem ejus deducunt ad mortem.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Risus dolore miscebitur, et extrema gaudii luctus occupat.
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Viis suis replebitur stultus, et super eum erit vir bonus.]
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
[Innocens credit omni verbo; astutus considerat gressus suos. Filio doloso nihil erit boni; servo autem sapienti prosperi erunt actus, et dirigetur via ejus.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Sapiens timet, et declinat a malo; stultus transilit, et confidit.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Impatiens operabitur stultitiam, et vir versutus odiosus est.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Possidebunt parvuli stultitiam, et exspectabunt astuti scientiam.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Jacebunt mali ante bonos, et impii ante portas justorum.
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Etiam proximo suo pauper odiosus erit: amici vero divitum multi.
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Qui despicit proximum suum peccat; qui autem miseretur pauperis beatus erit. Qui credit in Domino misericordiam diligit.
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
Errant qui operantur malum; misericordia et veritas præparant bona.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
In omni opere erit abundantia; ubi autem verba sunt plurima, ibi frequenter egestas.
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Corona sapientium divitiæ eorum; fatuitas stultorum imprudentia.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Liberat animas testis fidelis, et profert mendacia versipellis.]
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
[In timore Domini fiducia fortitudinis, et filiis ejus erit spes.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Timor Domini fons vitæ, ut declinent a ruina mortis.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
In multitudine populi dignitas regis, et in paucitate plebis ignominia principis.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Qui patiens est multa gubernatur prudentia; qui autem impatiens est exaltat stultitiam suam.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Vita carnium sanitas cordis; putredo ossium invidia.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
Qui calumniatur egentem exprobrat factori ejus; honorat autem eum qui miseretur pauperis.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
In malitia sua expelletur impius: sperat autem justus in morte sua.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
In corde prudentis requiescit sapientia, et indoctos quosque erudiet.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
Justitia elevat gentem; miseros autem facit populos peccatum.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
Acceptus est regi minister intelligens; iracundiam ejus inutilis sustinebit.]
