Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
La femme sage bâtit sa maison, Et la femme insensée la renverse de ses propres mains.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Celui qui marche dans la droiture craint l’Éternel, Mais celui qui prend des voies tortueuses le méprise.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
Dans la bouche de l’insensé est une verge pour son orgueil, Mais les lèvres des sages les gardent.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
S’il n’y a pas de bœufs, la crèche est vide; C’est à la vigueur des bœufs qu’on doit l’abondance des revenus.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Un témoin fidèle ne ment pas, Mais un faux témoin dit des mensonges.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Le moqueur cherche la sagesse et ne la trouve pas, Mais pour l’homme intelligent la science est chose facile.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Éloigne-toi de l’insensé; Ce n’est pas sur ses lèvres que tu aperçois la science.
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
La sagesse de l’homme prudent, c’est l’intelligence de sa voie; La folie des insensés, c’est la tromperie.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Les insensés se font un jeu du péché, Mais parmi les hommes droits se trouve la bienveillance.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Le cœur connaît ses propres chagrins, Et un étranger ne saurait partager sa joie.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
La maison des méchants sera détruite, Mais la tente des hommes droits fleurira.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Telle voie paraît droite à un homme, Mais son issue, c’est la voie de la mort.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Au milieu même du rire le cœur peut être affligé, Et la joie peut finir par la détresse.
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Celui dont le cœur s’égare se rassasie de ses voies, Et l’homme de bien se rassasie de ce qui est en lui.
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
L’homme simple croit tout ce qu’on dit, Mais l’homme prudent est attentif à ses pas.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Le sage a de la retenue et se détourne du mal, Mais l’insensé est arrogant et plein de sécurité.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Celui qui est prompt à la colère fait des sottises, Et l’homme plein de malice s’attire la haine.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Les simples ont en partage la folie, Et les hommes prudents se font de la science une couronne.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Les mauvais s’inclinent devant les bons, Et les méchants aux portes du juste.
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Le pauvre est odieux même à son ami, Mais les amis du riche sont nombreux.
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Celui qui méprise son prochain commet un péché, Mais heureux celui qui a pitié des misérables!
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
Ceux qui méditent le mal ne s’égarent-ils pas? Mais ceux qui méditent le bien agissent avec bonté et fidélité.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
Tout travail procure l’abondance, Mais les paroles en l’air ne mènent qu’à la disette.
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
La richesse est une couronne pour les sages; La folie des insensés est toujours de la folie.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Le témoin véridique délivre des âmes, Mais le trompeur dit des mensonges.
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
Celui qui craint l’Éternel possède un appui ferme, Et ses enfants ont un refuge auprès de lui.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
La crainte de l’Éternel est une source de vie, Pour détourner des pièges de la mort.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
Quand le peuple est nombreux, c’est la gloire d’un roi; Quand le peuple manque, c’est la ruine du prince.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Celui qui est lent à la colère a une grande intelligence, Mais celui qui est prompt à s’emporter proclame sa folie.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Un cœur calme est la vie du corps, Mais l’envie est la carie des os.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
Opprimer le pauvre, c’est outrager celui qui l’a fait; Mais avoir pitié de l’indigent, c’est l’honorer.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Le méchant est renversé par sa méchanceté, Mais le juste trouve un refuge même en sa mort.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
Dans un cœur intelligent repose la sagesse, Mais au milieu des insensés elle se montre à découvert.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
La justice élève une nation, Mais le péché est la honte des peuples.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
La faveur du roi est pour le serviteur prudent, Et sa colère pour celui qui fait honte.
