Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
Visdom bygger sig Hus, Daarskabs Hænder river det ned.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Hvo redeligt vandrer, frygter HERREN, men den, som gaar Krogveje, agter ham ringe.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
I Daarens Mund er Ris til hans Ryg, for de vise staar Læberne Vagt.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Naar der ikke er Okser, er Laden tom, ved Tyrens Kraft bliver Høsten stor.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Sanddru Vidne lyver ikke, det falske Vidne farer med Løgn.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Spotter søger Visdom, men finder den ikke, til Kundskab kommer forstandig let.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Gaa fra en Mand, som er en Taabe, der mærker du intet til Kundskabs Læber.
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Den kloge i sin Visdom er klar paa sin Vej, men Taabers Daarskab er Svig.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Med Daarer driver Skyldofret Spot, men Velvilje raader iblandt retsindige.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Hjertet kender sin egen Kvide, fremmede blander sig ej i dets Glæde.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Gudløses Hus lægges øde, retsindiges Telt staar i Blomst.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Mangen Vej synes Manden ret, og saa er dens Ende dog Dødens Veje.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Selv under Latter kan Hjertet lide, og Glædens Ende er Kummer.
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Af sine Veje mættes den frafaldne, af sine Gerninger den, som er god.
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
Den tankeløse tror hvert Ord, den kloge overtænker sine Skridt.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Den vise ængstes og skyr det onde, Taaben buser sorgløs paa.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Den hidsige bærer sig taabeligt ad, man hader rænkefuld Mand.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
De tankeløse giver Daarskab i Arv, de kloge efterlader sig Kundskab.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Onde maa bukke for gode, gudløse staa ved retfærdiges Døre.
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Fattigmand hades endog af sin Ven, men Rigmands Venner er mange.
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Den, der foragter sin Næste, synder, lykkelig den, der har Medynk med arme.
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
De, som virker ondt, farer visselig vild; de, som virker godt, finder Naade og Trofasthed.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
Ved al Slags Møje vindes der noget, Mundsvejr volder kun Tab.
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
De vises Krone er Kløgt, Taabers Krans er Daarskab.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Sanddru Vidne frelser Sjæle; den, som farer med Løgn, bedrager.
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
Den stærkes Tillid er HERRENS Frygt, hans Sønner skal have en Tilflugt.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
HERRENS Frygt er en Livsens Kilde, derved undgaas Dødens Snarer.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
At Folket er stort, er Kongens Hæder, Brist paa Folk er Fyrstens Fald.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Den sindige er rig paa Indsigt, den heftige driver det vidt i Daarskab.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Sagtmodigt Hjerte er Liv for Legemet, Avind er Edder i Benene.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
At kue den ringe er Haan mod hans Skaber, han æres ved Medynk med fattige.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Ved sin Ondskab styrtes den gudløse, ved lydefri Færd er retfærdige trygge.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
Visdom bor i forstandiges Hjerte, i Taabers Indre kendes den ikke.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
Retfærdighed løfter et Folk, men Synd er Folkenes Skændsel.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
En klog Tjener har Kongens Yndest, en vanartet rammer hans Vrede.
