Példabeszédek 13
1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
Viis Søn elsker tugt, spotter hører ikke på skænd.
2 A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
Af sin Munds Frugt nyder en Mand kun godt, til Vold står troløses Hu.
3 A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
Vogter man Munden, bevarer man Sjælen, den åbenmundede falder i Våde.
4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
Den lade attrår uden at få, men flittiges Sjæl bliver mæt.
5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
Den retfærdige hader Løgnetale, den gudløse spreder Skam og Skændsel.
6 Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
Retfærd skærmer, hvo lydefrit vandrer, Synden fælder de gudløse.
7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
Mangen lader rig og ejer dog intet, mangen lader fattig og ejer dog meget.
8 Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
Mands Rigdom er Løsepenge for hans Liv, Fattigmand får ingen Trusel at høre.
9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
Retfærdiges Lys bryder frem, gudløses Lampe går ud.
10 Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
Ved Hovmod vækkes kun Splid, hos dem, der lader sig råde, er Visdom.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
Rigdom, vundet i Hast, smuldrer hen, hvad der samles Håndfuld for Håndfuld, øges.
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
At bie længe gør Hjertet sygt, opfyldt Ønske er et Livets Træ.
13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
Den, der lader hånt om Ordet, slås ned, den, der frygter Budet, får Løn.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Vismands Lære er en Livsens Kilde, derved undgås Dødens Snarer.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
God Forstand vinder Yndest, troløses Vej er deres Undergang.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
Hver, som er klog, går til Værks med Kundskab, Tåben udfolder Dårskab.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
Gudløs Budbringer går det galt, troværdigt Bud bringer Lægedom.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
Afvises Tugt, får man Armod og Skam; agtes på Revselse, bliver man æret.
19 A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
Opfyldt Ønske er sødt for Sjælen, at vige fra ondt er Tåber en Gru.
20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
Omgås Vismænd, så bliver du viis, ilde faren er Tåbers Ven.
21 A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
Vanheld følger Syndere, Lykken når de retfærdige.
22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
Den gode efterlader Børnebrn Arv, til retfærdige gemmes Synderens Gods.
23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
På Fattigfolks Nyjord er rigelig Føde, mens mangen rives bort ved Uret.
24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
Hvo Riset sparer, hader sin Søn, den, der elsker ham, tugter i Tide.
25 Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
Den retfærdige spiser, til Sulten er stillet, gudløses Bug er tom.
