Példabeszédek 13
1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
En viis Søn modtager sin Faders Tugt; men en Spotter hører ikke paa Irettesættelse.
2 A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
Af sin Munds Frugt nyder en Mand godt; men de troløses Sjæl høster Krænkelse.
3 A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
Hvo som vogter sin Mund, bevarer sin Sjæl; den, som lader sine Læber vidt op, ham er det til Fordærvelse.
4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
Den lades Sjæl begærer og faar intet; men de flittiges Sjæl næres rigeligt.
5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
Den retfærdige hader Løgns Ord; men den ugudelige gør Skam og Vanære.
6 Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
Retfærdighed bevarer den, som vandrer oprigtigt sin Vej; men Ugudelighed styrter Synderen.
7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
Der er den, som holder sig for rig og har dog intet; og den, som holder sig for fattig og har meget Gods.
8 Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
En Mands Rigdom er Løsepenge for hans Liv! men en fattig hører ikke paa Irettesættelse.
9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
De retfærdiges Lys skinner frydeligt; men de ugudeliges Lampe skal udslukkes.
10 Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
Ved Hovmod foraarsager man kun Trætte; men hos dem, som lade sig raade, er Visdom.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
Gods formindskes ved Forfængelighed; men hvo som samler i Haanden, forøger det.
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
Forventning, som forhales, krænker Hjertet; men naar det kommer, som man begærer, da er det et Livsens Træ.
13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
Hvo som foragter Ordet, bereder sig Fordærvelse; men hvo som frygter Budet, han faar Løn derfor.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Den vises Lærdom er Livets Kilde, saa at man viger fra Dødens Snarer.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
En god Forstand giver Naade; men de troløses Vej er haard.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
Hver, som er klog, gør sine Ting med Forstand; men Daaren udbreder Taabelighed.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
Et ugudeligt Sendebud falder i Ulykke; men et trofast Bud er Lægedom.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
Hvo, som lader Tugt fare, faar Armod og Skam; men den, som agter paa Revselse, faar Ære.
19 A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
Naar det sker, som man begærer, da er det sødt for Sjælen; men at vige fra ondt, er Daarer en Vederstyggelighed.
20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
Den, som omgaas med vise, bliver viis, men den, som er Ven med Daarer, faar Ulykke.
21 A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
Ulykke forfølger Syndere; men den retfærdige betales med godt.
22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
Den gode efterlader Børnebørn en Arv; men Synderes Gods er gemt til den retfærdige.
23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
Den fattiges nyopdyrkede Land yder megen Føde; men der er den, som gaar til Grunde, fordi han ikke gør Ret.
24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
Hvo som sparer sit Ris, hader sin Søn; men den, som elsker ham, tugter ham tidligt.
25 Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
Den retfærdige kan spise, til hans Sjæl bliver mæt; men de ugudeliges Bug skal lide Mangel.
