< Példabeszédek 13 >

1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
Syn moudrý přijímá cvičení otcovo, ale posměvač neposlouchá domlouvání.
2 A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
Z ovoce úst každý jísti bude dobré, ale duše převrácených nátisky.
3 A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
Kdo ostříhá úst svých, ostříhá duše své; kdo rozdírá rty své, setření na něj přijde.
4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
Žádá, a nic nemá duše lenivého, duše pak pracovitých zbohatne.
5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
Slova lživého nenávidí spravedlivý, bezbožníka pak v ošklivost uvodí a zahanbuje.
6 Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
Spravedlnost ostříhá přímě chodícího po cestě, bezbožnost pak vyvrací hříšníka.
7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
Někdo bohatým se dělaje, nemá nic: zase někdo dělaje se chudým, má však statku mnoho.
8 Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
Výplata života člověku jest bohatství jeho, ale chudý neslyší domlouvání.
9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
Světlo spravedlivých rozsvětluje se, svíce pak bezbožných zhasne.
10 Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
Samou toliko pýchou působí člověk svár, ale při těch, jenž užívají rady, jest moudrost.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
Statek zle dobytý umenšovati se bude, kdož pak shromažďuje rukou, přivětší ho.
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
Očekávání dlouhé zemdlívá srdce, ale žádost splněná jest strom života.
13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
Kdož pohrdá slovem Božím, sám sobě škodí; ale kdož se bojí přikázaní, odplaceno mu bude.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Naučení moudrého jest pramen života, k vyhýbání se osídlům smrti.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
Rozum dobrý dává milost, cesta pak převrácených jest tvrdá.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
Každý důmyslný dělá uměle, ale blázen rozprostírá bláznovství.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
Posel bezbožný upadá v neštěstí, jednatel pak věrný jest lékařství.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
Chudoba a lehkost potká toho, jenž se vytahuje z kázně; ale kdož ostříhá naučení, zveleben bude.
19 A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
Žádost naplněná sladká jest duši, ale ohavnost jest bláznům odstoupiti od zlého.
20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
Kdo chodí s moudrými, bude moudrý; ale kdo tovaryší s blázny, setřín bude.
21 A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
Hříšníky stihá neštěstí, ale spravedlivým odplatí Bůh dobrým.
22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
Dobrý zanechává dědictví vnukům, ale zboží hříšného zachováno bývá spravedlivému.
23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
Hojnost jest pokrmů na rolí chudých, někdo pak hyne skrze nerozšafnost.
24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
Kdo zdržuje metlu svou, nenávidí syna svého; ale kdož ho miluje, za času jej tresce.
25 Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
Spravedlivý jí až do nasycení duše své, břicho pak bezbožných nedostatek trpí.

< Példabeszédek 13 >