Példabeszédek 12

1 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.

A ki szereti az oktatást, szereti a tudást, de a ki gyűlöli a feddést, az oktalan.

2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

Kedvességet nyer a jó az Örökkévalótól, de a fondorlatok emberét kárhoztatja.

3 Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

Nem szilárdul meg az ember gonoszság által, de az igazak gyökere meg nem inog.

4 A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

A derék asszony férjének koronája, de mint rothadás csontjaiban a szégyenletes.

5 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

Az igazak gondolatai jogosság, a gonoszok tanácsai csalárdság.

6 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

A gonoszok szavai: vérre leselkedni, de az egyenesek szája megmenti őket.

7 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

Megfordulnak a gonoszok és máris nincsenek, de az igazak háza fönnáll.

8 Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

Eszéhez képest dicsértetik a férfi, de az elferdült szívű csúffá lesz.

9 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

Jobb, a kit lenéznek, de van szolgája, mint a ki előkelősködik, de kenyér híjával van.

10 Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

Ismeri az igaz barmának lelkét, de a gonoszok irgalma kegyetlenség.

11 A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

A ki földjét műveli, jól fog lakni kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, esztelen.

12 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

Kívánta a gonosz hálóba keríteni a rosszakat, de az igazak gyökere megmarad.

13 Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

Az ajkak bűnében gonosz tőr van, de az igaz kikerült a szorongatásból.

14 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

Szájának gyümölcséből jóval lakik jól a férfi, s az ember kezeinek tettét visszafizetik neki.

15 A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

Az oktalannak útja egyenes az ő szemeiben, de tanácsra hallgat a bölcs.

16 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

Az oktalannak aznap tudódik ki bosszúsága, de eltakarja a szégyent az okos.

17 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

A ki hűséget terjeszt, igazság szerint vall, de hazug tanú a csalárd.

18 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

Van a ki fecseg akár kardszúrások, de a bölcsek nyelve gyógyítás.

19 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

Az igaz ajak fönnáll örökre, de csak szempillantásig a hazug nyelv.

20 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de a békét tanácsolóknak öröm jut.

21 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

Nem esik meg az igazon semmi jogtalanság, de a gonoszok telvék roszzal.

22 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

Az Örökkévaló utálata a hazug ajkak, de kedvére vannak a. hűséggel cselekvők.

23 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

Okos ember eltakarja a tudást, de a balgák szíve kikiáltja az oktalanságot.

24 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.

A szorgalmasak keze uralkodni fog, de a renyheség alattvalóvá lesz.

25 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

Aggódás az ember szívében leveri azt, de a jó szó felvidítja.

26 Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

Útbaigazítja társait az igaz, de a gonoszok útja eltévelyíti őket.

27 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

Nem süti meg a renyhe a vadját, de drága vagyona az embernek a szorgalom.

28 Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Az igazság pályáján élet van, és ösvényének útján nem halál.