Példabeszédek 12
1 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
At elske Tugt er at elske Kundskab, at hade Revselse er dumt.
2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
Den gode vinder Yndest hos HERREN, den rænkefulde dømmer han skyldig.
3 Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
Ingen staar fast ved Gudløshed, men retfærdiges Rod skal aldrig rokkes.
4 A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
En duelig Kvinde er sin Ægtemands Krone, en daarlig er som Edder i hans Ben.
5 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
Retfærdiges Tanker er Ret, gudløses Opspind er Svig.
6 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
Gudløses Ord er paa Lur efter Blod, retsindiges Mund skal bringe dem Frelse.
7 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
Gudløse styrtes og er ikke mer, retfærdiges Hus staar fast.
8 Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
For sin Klogskab prises en Mand, til Spot bliver den, hvis Vid er vrangt.
9 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
Hellere overses, naar man holder Træl, end optræde stort, naar man mangler Brød.
10 Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
Den retfærdige føler med sit Kvæg, gudløses Hjerte er grumt.
11 A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
Den mættes med Brød, som dyrker sin Jord, uden Vid er den, der jager efter Tomhed.
12 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
De ondes Fæstning jævnes med Jorden, de retfærdiges Rod holder Stand.
13 Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
I Læbernes Brøde hildes den onde, den retfærdige undslipper Nøden.
14 Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
Af sin Munds Frugt mættes en Mand med godt, et Menneske faar, som hans Hænder har øvet.
15 A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
Daarens Færd behager ham selv, den vise hører paa Raad.
16 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
En Daare giver straks sin Krænkelse Luft, den kloge spottes og lader som intet.
17 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
Den sanddru fremfører, hvad der er ret, det falske Vidne kommer med Svig.
18 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
Mangens Snak er som Sværdhug, de vises Tunge læger.
19 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
Sanddru Læbe bestaar for evigt, Løgnetunge et Øjeblik.
20 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
De, som smeder ondt, har Svig i Hjertet; de, der stifter Fred, har Glæde.
21 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
Den retfærdige times der intet ondt, gudløse oplever Vanheld paa Vanheld.
22 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
Løgnelæber er HERREN en Gru, de ærlige har hans Velbehag.
23 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
Den kloge dølger sin Kundskab, Taabers Hjerte udraaber Daarskab.
24 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.
De flittiges Haand skal raade, den lade tvinges til Hoveriarbejde.
25 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
Hjertesorg bøjer til Jorden, et venligt Ord gør glad.
26 Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
Den retfærdige vælger sin Græsgang, gudløses Vej vildleder dem selv.
27 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
Ladhed opskræmmer intet Vildt, men kosteligt Gods faar den flittige tildelt.
28 Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.
Paa Retfærds Sti er der Liv, til Døden fører den onde Vej.
