Példabeszédek 11
1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
Falsk vegt er fæl for Herren, men full vegt likar han godt.
2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
Kjem stormod, so kjem og skam, men smålåtne, dei hev visdom.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
Dei ærlege hev si uskyld til førar, men fals slær sin herre på hals.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
Gods hjelper ikkje på vreidens dag, men rettferd frelser frå dauden.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
Ærleg manns rettferd jamnar hans veg, men den gudlause stuper ved gudløysa si.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
Ærlege folk ved si rettferd vert frelste, men dei falske vert fanga i eigen gir.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
Når ugudleg mann døyr, er det ute med voni; og vondskaps venting til inkjes vert.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
Rettferdig vert fria or trengsla, og ugudleg kjem i hans stad.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
Den skamlause tyner sin granne med munnen, men rettferdige friar seg ut med sin kunnskap.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
Gjeng det godt med rettferdige, fegnast byen, vert gudlause tynte, syng folk av gleda.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
Med velsigning frå ærlege folk kjem byen seg upp, men gudlause munn bryt han ned.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
Vitlaus er den som vanvyrdar sin granne, men vitug mann tegjer stilt.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
Den som fer med drøs, ber løynråd ut, men den hjarte-trugne løyner saki.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
Der inkje styre er, lyt folket falla, men der dei rådvise er mange, der er frelsa.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
Borgar du for framand, er du ille faren, men han er trygg som hatar handtak.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
Ei yndefull kvinna vinn æra, og valdsmenner vinn seg rikdom.
17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
Ein godhjarta mann gjer vel mot si sjæl, men ein hardhjarta mann fer vondt med sitt eige kjøt.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
Den ugudlege vinn seg ei sviksam løn, men den som rettferd sår, fær varig løn.
19 A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
Stend du fast i rettferd, vinn du liv, men fer du etter vondt, då fær du daude.
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
Dei range i hugen hev Herren ein stygg til, men han likar deim som ulastande ferdast.
21 Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
Det kann du gjeva handi på, den vonde vert’kje urefst, men ætti åt rettferdige slepp undan.
22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
Som ein gullring i eit grisetryne er ei fager kvinna utan vit.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
Det rettferdige ynskjer, vert berre godt, det som gudlause vonar, vert til vreide.
24 Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
Ein strår ut og fær endå meir, ein annan vert arm av usømeleg sparing.
25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
Den som velsignar, skal trivast, og kveikjer du andre, vert sjølv du kveikt.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
Ein kornflår, honom bannar folket, men signing kjem yver den som sel korn.
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
Den som strævar etter godt, han søkjer hugnad, men den som leitar etter vondt, han fær det yver seg.
28 A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
Den som lit på sin rikdom, han skal stupa, men rettferdige grønkar som lauv.
29 A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
Den som øydar sitt hus, skal erva vind, og narren vert træl åt den kloke.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
Rettferdig manns frukt er eit livsens tre, og sjæler vinn den vise.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
Du ser rettferdig mann fær vederlag på jordi, kor mykje meir då den ugudlege og syndaren!
