Példabeszédek 11
1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
Statera dolosa, abominatio est apud Dominum: et pondus æquum, voluntas eius.
2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
Ubi fuerit superbia, ibi erit et contumelia: ubi autem est humilitas, ibi et sapientia.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
Simplicitas iustorum diriget eos: et supplantatio perversorum vastabit illos.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
Non proderunt divitiæ in die ultionis: iustitia autem liberabit a morte.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
Iustitia simplicis diriget viam eius: et in impietate sua corruet impius.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
Iustitia rectorum liberabit eos: et in insidiis suis capientur iniqui.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
Mortuo homine impio, nulla erit ultra spes: et expectatio solicitorum peribit.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
Iustus de angustia liberatus est: et tradetur impius pro eo.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
Simulator ore decipit amicum suum: iusti autem liberabuntur scientia.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
In bonis iustorum exultabit civitas: et in perditione impiorum erit laudatio.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
Benedictione iustorum exaltabitur civitas: et ore impiorum subvertetur.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
Qui despicit amicum suum, indigens corde est: vir autem prudens tacebit.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
Qui ambulat fraudulenter, revelat arcana: qui autem fidelis est animi, celat amici commissum.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
Ubi non est gubernator, populus corruet: salus autem, ubi multa consilia.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
Affligetur malo, qui fidem facit pro extraneo: qui autem cavet laqueos, securus erit.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
Mulier gratiosa inveniet gloriam: et robusti habebunt divitias.
17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
Benefacit animæ suæ vir misericors: qui autem crudelis est, etiam propinquos abiicit.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
Impius facit opus instabile: seminanti autem iustitiam merces fidelis.
19 A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
Clementia præparat vitam: et sectatio malorum mortem.
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
Abominabile Domino cor pravum: et voluntas eius in iis, qui simpliciter ambulant.
21 Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
Manus in manu non erit innocens malus: semen autem iustorum salvabitur.
22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
Circulus aureus in naribus suis, mulier pulchra et fatua.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
Desiderium iustorum omne bonum est: præstolatio impiorum furor.
24 Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
Alii dividunt propria, et ditiores fiunt: alii rapiunt non sua, et semper in egestate sunt.
25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
Anima, quæ benedicit, impinguabitur: et qui inebriat, ipse quoque inebriabitur.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
Qui abscondit frumenta, maledicetur in populis: benedictio autem super caput vendentium.
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
Bene consurgit diluculo qui quærit bona: qui autem investigator malorum est, opprimetur ab eis.
28 A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
Qui confidit in divitiis suis, corruet: iusti autem quasi virens folium germinabunt.
29 A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
Qui conturbat domum suam, possidebit ventos: et qui stultus est, serviet sapienti.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
Fructus iusti lignum vitæ: et qui suscipit animas, sapiens est.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
Si iustus in terra recipit, quanto magis impius et peccator?
