Példabeszédek 11
1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
La balance fausse est en horreur à l’Éternel, Mais le poids juste lui est agréable.
2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
Quand vient l’orgueil, vient aussi l’ignominie; Mais la sagesse est avec les humbles.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
L’intégrité des hommes droits les dirige, Mais les détours des perfides causent leur ruine.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
Au jour de la colère, la richesse ne sert à rien; Mais la justice délivre de la mort.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
La justice de l’homme intègre aplanit sa voie, Mais le méchant tombe par sa méchanceté.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
La justice des hommes droits les délivre, Mais les méchants sont pris par leur malice.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
A la mort du méchant, son espoir périt, Et l’attente des hommes iniques est anéantie.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
Le juste est délivré de la détresse, Et le méchant prend sa place.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
Par sa bouche l’impie perd son prochain, Mais les justes sont délivrés par la science.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
Quand les justes sont heureux, la ville est dans la joie; Et quand les méchants périssent, on pousse des cris d’allégresse.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
La ville s’élève par la bénédiction des hommes droits, Mais elle est renversée par la bouche des méchants.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
Celui qui méprise son prochain est dépourvu de sens, Mais l’homme qui a de l’intelligence se tait.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
Celui qui répand la calomnie dévoile les secrets, Mais celui qui a l’esprit fidèle les garde.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
Quand la prudence fait défaut, le peuple tombe; Et le salut est dans le grand nombre des conseillers.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
Celui qui cautionne autrui s’en trouve mal, Mais celui qui craint de s’engager est en sécurité.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
Une femme qui a de la grâce obtient la gloire, Et ceux qui ont de la force obtiennent la richesse.
17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
L’homme bon fait du bien à son âme, Mais l’homme cruel trouble sa propre chair.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
Le méchant fait un gain trompeur, Mais celui qui sème la justice a un salaire véritable.
19 A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
Ainsi la justice conduit à la vie, Mais celui qui poursuit le mal trouve la mort.
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
Ceux qui ont le cœur pervers sont en abomination à l’Éternel, Mais ceux dont la voie est intègre lui sont agréables.
21 Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
Certes, le méchant ne restera pas impuni, Mais la postérité des justes sera sauvée.
22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
Un anneau d’or au nez d’un pourceau, C’est une femme belle et dépourvue de sens.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
Le désir des justes, c’est seulement le bien; L’attente des méchants, c’est la fureur.
24 Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
Tel, qui donne libéralement, devient plus riche; Et tel, qui épargne à l’excès, ne fait que s’appauvrir.
25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
L’âme bienfaisante sera rassasiée, Et celui qui arrose sera lui-même arrosé.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
Celui qui retient le blé est maudit du peuple, Mais la bénédiction est sur la tête de celui qui le vend.
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
Celui qui recherche le bien s’attire de la faveur, Mais celui qui poursuit le mal en est atteint.
28 A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
Celui qui se confie dans ses richesses tombera, Mais les justes verdiront comme le feuillage.
29 A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
Celui qui trouble sa maison héritera du vent, Et l’insensé sera l’esclave de l’homme sage.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
Le fruit du juste est un arbre de vie, Et le sage s’empare des âmes.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
Voici, le juste reçoit sur la terre une rétribution; Combien plus le méchant et le pécheur!
