Példabeszédek 11
1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
Des balances fausses sont en horreur à l’Eternel; des poids justes, voilà ce qu’il aime.
2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
Vienne l’orgueil, le déshonneur le suit; la sagesse est avec les humbles.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
L’Intégrité des justes est leur guide; la perversion des gens sans foi est leur ruine.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
La fortune ne sert de rien au jour de la colère; mais la vertu sauve de la mort.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
La vertu de l’homme intègre aplanit sa voie; l’impie tombe par son impiété.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
La vertu des gens de bien est leur sauvegarde, mais les gens sans foi sont pris au piège de leur malice.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
La mort met fin à l’espoir du méchant et anéantit l’attente des violents.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
Le juste échappe à la détresse, et le méchant prend sa place.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
L’Impie ruine son prochain avec sa bouche, mais les justes sont préservés par leur expérience.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
Que les justes soient heureux, la cité est en joie; que les méchants périssent, ce sont des transports.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
La bénédiction des bons fait la grandeur de la ville; la bouche des méchants en cause la chute.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
Rabaisser son prochain, c’est manquer de sens; l’homme avisé se tait.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
Celui qui colporte des commérages divulgue les secrets; l’homme loyal sait les tenir cachés.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
Faute de direction, un peuple tombe; son salut réside dans la multitude de ses conseillers.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
Qui garantit pour un étranger s’en trouvera fort mal; qui hait les engagements ne court pas de risque.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
La femme gracieuse conquiert les hommages, les gens à poigne conquièrent la richesse.
17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
L’Homme bon assure son propre bonheur, mais l’homme cruel se prépare des tourments.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
Le méchant fait une œuvre vaine; mais qui sème la justice récolte une vraie récompense.
19 A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
La vertu est un gage de vie; qui poursuit le mal court à la mort.
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
L’Eternel a en horreur les cœurs tortueux, mais il aime les gens intègres.
21 Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
Haut la main! Le méchant ne reste pas impuni, mais la race des justes échappe à tout danger.
22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
Un anneau d’or au groin d’un porc, telle est une belle femme dépourvue de jugement.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
Le désir des justes ne vise qu’au bien; l’espoir des méchants n’est que débordement.
24 Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
Tel est prodigue de son bien et le voit s’augmenter; tel est économe plus que de raison et s’appauvrit.
25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
L’Âme généreuse jouira de l’abondance; qui fait pleuvoir des bienfaits est lui-même arrosé.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
Accaparer le blé, c’est se faire maudire du peuple; mais ses bénédictions vont à qui le met en vente.
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
Rechercher le bien, c’est rechercher l’affection; poursuivre le mal, c’est en devenir la victime.
28 A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
Qui se confie en sa richesse tombera, mais les justes sont florissants comme le feuillage.
29 A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
Celui qui jette le trouble dans sa maison ne possédera que du vent; le sot devient l’esclave de l’homme sage.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
L’Œuvre du juste est un arbre de vie; gagner les cœurs est le fait du sage.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
Voyez, le juste obtient le prix de ses œuvres sur terre: combien plus encore le méchant et le pécheur!
