Példabeszédek 10
1 Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.
Filius sapiens lætificat patrem: filius vero stultus mœstitia est matris suæ.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
Nil proderunt thesauri impietatis: iustitia vero liberabit a morte.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
Non affliget Dominus fame animam iusti, et insidias impiorum subvertet.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
Egestatem operata est manus remissa: manus autem fortium divitias parat. Qui nititur mendaciis, hic pascit ventos: idem autem ipse sequitur aves volantes.
5 Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.
Qui congregat in messe, filius sapiens est: qui autem stertit æstate, filius confusionis.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.
Benedictio Domini super caput iusti: os autem impiorum operit iniquitas.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
Memoria iusti cum laudibus: et nomen impiorum putrescet.
8 A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
Sapiens corde præcepta suscipit: stultus cæditur labiis.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.
Qui ambulat simpliciter, ambulat confidenter: qui autem depravat vias suas, manifestus erit.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
Qui annuit oculo, dabit dolorem: et stultus labiis verberabitur.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.
Vena vitæ, os iusti: et os impiorum operit iniquitatem.
12 A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
Odium suscitat rixas: et universa delicta operit charitas.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.
In labiis sapientis invenitur sapientia: et virga in dorso eius qui indiget corde.
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
Sapientes abscondunt scientiam: os autem stulti confusioni proximum est.
15 A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.
Substantia divitis, urbs fortitudinis eius: pavor pauperum, egestas eorum.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.
Opus iusti ad vitam: fructus autem impii ad peccatum.
17 A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
Via vitæ, custodienti disciplinam: qui autem increpationes relinquit, errat.
18 A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
Abscondunt odium labia mendacia: qui profert contumeliam, insipiens est.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
In multiloquio non deerit peccatum: qui autem moderatur labia sua prudentissimus est.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.
Argentum electum, lingua iusti: cor autem impiorum pro nihilo.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
Labia iusti erudiunt plurimos: qui autem indocti sunt, in cordis egestate morientur.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
Benedictio Domini divites facit, nec sociabitur eis afflictio.
23 Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
Quasi per risum stultus operatur scelus: sapientia autem est viro prudentia.
24 A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
Quod timet impius, veniet super eum: desiderium suum iustus dabitur.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
Quasi tempestas transiens non erit impius: iustus autem quasi fundamentum sempiternum.
26 Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
Sicut acetum dentibus, et fumus oculis, sic piger his, qui miserunt eum.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
Timor Domini apponet dies: et anni impiorum breviabuntur.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
Expectatio iustorum lætitia: spes autem impiorum peribit.
29 Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.
Fortitudo simplicis via Domini: et pavor his, qui operantur malum.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
Iustus in æternum non commovebitur: impii autem non habitabunt super terram.
31 Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
Os iusti parturiet sapientiam: lingua pravorum peribit.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
Labia iusti considerant placita: et os impiorum perversa.
