< Példabeszédek 10 >
1 Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.
Salamon példabeszédei. Bölcs fiú megörvendezteti atyját, s balga fiú anyjának bánata.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
Nem használnak gonoszság kincsei, de az igazság megment a haláltól.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
Nem éhezteti az Örökkévaló az igaznak lelkét, de a gonoszok vágyát eltaszítja.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
Szegénnyé lesz, ki renyhe kézzel dolgozik, de a szorgalmasak keze gazdagít.
5 Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.
Nyáron gyűjt az eszes fiú, aratáskor mélyen alszik a szégyenletes fiú.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.
Áldások az igaznak fejére, de a gonoszok szája erőszakot takar.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
Az igaznak emlékezete áldásra való, de a gonoszok neve elrothad.
8 A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
A bölcs szívű elfogad parancsokat, de az oktalan ajkú elbukik.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.
A ki gáncstalanságban jár, bizton jár, de a ki elgörbíti útjait, bűnhődik.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
Ki szemmel hunyorgat, fájdalmat okoz, s az oktalan ajkú elbukik.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.
Életforrás az igaznak szája, de a gonoszok szája erőszakot takar.
12 A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
A gyűlölség viszályokat ébreszt, de minden bűntettet eltakar a szeretet.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.
Az értelmesnek ajkain bölcsesség találtatik, de bot való az esztelen hátának.
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
A bölcsek rejtegetik a tudást, de az oktalannak szája közeli rettegés.
15 A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.
A gazdagnak vagyona az ő erős vára, a szegények rettegése szegénységük.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.
Az igaznak munkabére életre visz, a gonosznak jövedelme vétekre.
17 A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
Életnek pályáján jár, ki az oktatást megőrzi, de a ki a feddést elhagyja, tévelyeg.
18 A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
Gyűlölséget takargat a hazug ajkú, de a ki rágalmat terjeszt, az balga.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
Sok szó mellett nem marad el a bűn, de ajkait tartóztatja a belátó.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.
Válogatott ezüst az igaznak nyelve, a gonoszok szíve vajmi kevés.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
Az igaznak ajkai sokakat vezérlenek, de az oktalanok esztelen által halnak meg.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
Az Örökkévaló áldása – az gazdagít, s mellette nem gyarapít a fáradalom.
23 Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
Mintegy nevetség a balgának gazságot cselekedni, és bölcsességet az értelem emberének.
24 A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
A gonosznak félelme – az jön rá, de az igazak kívánsága megadatik.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
A mint elvonul a szélvész, máris nincs a gonosz, de az igaz örök alap.
26 Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
Mint eczet a fogaknak s mint füst a szemeknek, olyan a rest a küldőinek.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
Az istenfélelem gyarapítja a napokat, de a gonoszok évei megrövidülnek.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
Az igazak várakozása öröm, de a gonoszok reménye elvész.
29 Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.
Menedék a gáncstalanságnak az Örökkévaló útja, de rettegés a jogtalanságot cselekvőknek.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
Az igaz soha sem inog meg, de a gonoszok nem fogják lakni az országot.
31 Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
Az igaznak szája bölcsességet terem, de a ferdeség nyelve kiírtatik.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
Az igaznak ajkai jóakaratot ismernek, de a gonoszok szája ferdeség.