Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Los proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Para conocer sabiduría y disciplina, Para comprender las palabras de inteligencia,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Para recibir disciplina y enseñanza, Justicia, derecho y equidad,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Para dar sagacidad al incauto, Y a los jóvenes conocimiento y discreción.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Oirá el sabio y aumentará el saber, Y el entendido obtendrá habilidades.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Entenderá el proverbio y el dicho profundo, Las palabras de los sabios y sus enigmas.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
El principio de la sabiduría es el temor a Yavé. Los insensatos desprecian la sabiduría y la disciplina.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Escucha, hijo mío, la enseñanza de tu padre, Y no abandones la instrucción de tu madre,
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Porque hermosa diadema será en tu cabeza Y collar en tu cuello.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Hijo mío, si los pervertidos te quieren seducir, No consientas.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Si dicen: Ven con nosotros a tender trampas mortales, Acechemos sin motivo al inocente.
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
¡Los devoraremos vivos, como el Seol, Enteros, como los que bajan a la fosa! (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Hallaremos objetos valiosos. Llenaremos nuestras casas del botín.
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Comparte tu suerte con nosotros, Y tengamos todos una sola bolsa.
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Hijo mío, no andes en el camino de ellos. Aparta tu pie de sus senderos,
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Porque sus pies corren hacia el mal Y se apresuran a derramar sangre.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
En vano se tiende la red Ante los ojos de las aves.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Pero ellos colocan trampas a su propia sangre, Y ante sus propias vidas tienden acechanza.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Tales son los senderos del que es dado a codicia, La cual quita la vida a los que la tienen.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
La Sabiduría clama en las calles Y da su voz en las plazas.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Proclama sobre los muros, Y en las entradas de las puertas pregona sus palabras:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Oh simples ¿hasta cuándo amarán la ingenuidad? ¿Hasta cuando los burladores amarán la burla, Los insensatos aborrecerán el saber?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
¡Regresen ante mi reprensión, Y les manifestaré mi espíritu, Y les haré conocer mis palabras!
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Pero por cuanto llamé y rehusaron. Extendí mi mano, y no hubo quién escuchara.
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Desecharon todo mi consejo, Y no quisieron mi reprensión.
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Yo también me reiré cuando llegue su calamidad Y me burlaré cuando los alcance lo que temen.
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Cuando lo que temen venga como destrucción, Su calamidad llegue como un remolino de viento Y vengan sobre ustedes tribulación y angustia.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Entonces me llamarán, y no responderé, Me buscarán, pero no me hallarán,
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Por cuanto aborrecieron el conocimiento Y no escogieron el temor a Yavé.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
No quisieron mi consejo Y menospreciaron toda reprensión mía.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Entonces comerán el fruto de su camino Y se saciarán de sus propios consejos.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
El descarrío de los simples los matará, Y la dejadez de los necios los destruirá.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Pero el que me escuche vivirá confiadamente Y estará tranquilo, sin temor al mal.
