Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Pregovori Salomona, Davidovega sina, Izraelovega kralja,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
da bi spoznali modrost in poučevanje, da bi zaznali besede razumevanja,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
da bi sprejeli poučevanje modrosti, pravice, sodbe in nepristranskost;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
da bi dali premetenost preprostemu, mladeniču spoznanje in preudarnost.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Moder človek bo slišal in bo povečal učenje in razumen človek se bo dokopal k modrim nasvetom,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
da bo razumel pregovor in razlago, besede modrih in njihove temne izreke.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Strah Gospodov je začetek spoznanja, toda bedaki prezirajo modrost in poučevanje.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Moj sin, prisluhni poučevanju svojega očeta in ne zapusti postave svoje matere,
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
kajti ona bosta ornament milosti tvoji glavi in verižici okoli tvojega vratu.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Moj sin, če te grešniki privabljajo, ne privoli.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Če rečejo: »Pridi z nami, v zasedi prežimo na kri, brez razloga se tajno pritajimo za nedolžnega,
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
požrimo jih žive kakor grob in cele, kakor tiste, ki gredo dol v jamo. (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Našli bomo vse dragoceno imetje, svoje hiše bomo napolnili z ukradenim blagom.
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Svoj žreb vrzi med nas, vsi imejmo eno mošnjo.«
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Moj sin, ne hodi z njimi na pot, svoje stopalo zadrži pred njihovo stezo,
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
kajti njihova stopala tečejo k zlu in hitijo, da prelijejo kri.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Zagotovo je zaman razprostrta mreža v očeh katerekoli ptice.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
In oni prežijo v zasedi na svojo lastno kri, tajno se pritajijo za svoja lastna življenja.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Takšne so poti vsakega, ki je pohlepen dobička, ki odvzema življenje svojim lastnikom.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Modrost kliče zunaj, svoj glas izreka na ulicah,
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
kliče na glavnem kraju vrveža, v odprtinah velikih vrat, v mestu izreka svoje besede, rekoč:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
»Doklej boste, vi topi, ljubili topost? In se posmehljivci razveseljevali v svojem posmehovanju in bedaki sovražili spoznanje?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Obrnite se na moj opomin. Glejte, na vas bom izlila svojega duha, razglašala vam bom svoje besede.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Ker sem klicala, pa ste odklonili, iztegovala sem svojo roko, pa noben človek ni upošteval,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
temveč ste zaničevali vse moje svetovanje in niste hoteli mojega opomina,
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
se bom tudi jaz smejala ob vaši katastrofi, zasmehovala bom, ko pride vaš strah,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
ko prihaja vaš strah kakor opustošenje in vaše uničenje kakor vrtinčast veter, ko nad vas prihajata tegoba in tesnoba.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Tedaj se bodo obračali name, toda ne bom jim odgovorila, iskali me bodo zgodaj, toda ne bodo me našli,
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
ker so sovražili spoznanje in niso izbrali strahu Gospodovega.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Ničesar niso hoteli od mojega nasveta. Prezirali so vsak moj opomin.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Zato bodo jedli od sadu svoje lastne poti in napolnjeni bodo s svojimi lastnimi naklepi.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Kajti odvračanje od preprostosti jih bo ubilo in uspevanje bedakov jih bo uničilo.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Toda kdorkoli me posluša, bo varno prebival in bo miren pred strahom zla.«
