Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
[Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israël,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
ad sciendam sapientiam et disciplinam;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
ad intelligenda verba prudentiæ, et suscipiendam eruditionem doctrinæ, justitiam, et judicium, et æquitatem:
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia et intellectus.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Audiens sapiens, sapientior erit, et intelligens gubernacula possidebit.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Animadvertet parabolam et interpretationem, verba sapientum et ænigmata eorum.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Timor Domini principium sapientiæ; sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.]
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
[Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ:
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Si dixerint: Veni nobiscum, insidiemur sanguini; abscondamus tendiculas contra insontem frustra;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
omnem pretiosam substantiam reperiemus; implebimus domos nostras spoliis:
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
fili mi, ne ambules cum eis; prohibe pedem tuum a semitis eorum:
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Frustra autem jacitur rete ante oculos pennatorum.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Sic semitæ omnis avari: animas possidentium rapiunt.]
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
[Sapientia foris prædicat; in plateis dat vocem suam:
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
in capite turbarum clamitat; in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Usquequo, parvuli, diligitis infantiam, et stulti ea quæ sibi sunt noxia cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
convertimini ad correptionem meam. En proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Quia vocavi, et renuistis; extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret:
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo cum vobis id quod timebatis advenerit.
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit; quando venerit super vos tribulatio et angustia:
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
tunc invocabunt me, et non exaudiam; mane consurgent, et non invenient me:
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.]
