Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Dies sind die Sprüche Salomos, des Königs in Israel, des Sohnes Davids,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
zu lernen Weisheit und Zucht, Verstand
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Klugheit, Gerechtigkeit, Recht und Schlecht;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
daß die Unverständigen klug und die Jünglinge vernünftig und vorsichtig werden.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Wer weise ist der hört zu und bessert sich; wer verständig ist, der läßt sich raten,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
daß er verstehe die Sprüche und ihre Deutung, die Lehre der Weisen und ihre Beispiele.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Des HERRN Furcht ist Anfang der Erkenntnis. Die Ruchlosen verachten Weisheit und Zucht.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Mein Kind, gehorche der Zucht deines Vaters und verlaß nicht das Gebot deiner Mutter.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Denn solches ist ein schöner Schmuck deinem Haupt und eine Kette an deinem Hals.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mein Kind, wenn dich die bösen Buben locken, so folge nicht.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Wenn sie sagen: “Gehe mit uns! wir wollen auf Blut lauern und den Unschuldigen ohne Ursache nachstellen;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
wir wollen sie lebendig verschlingen wie die Hölle und die Frommen wie die, so hinunter in die Grube fahren; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
wir wollen großes Gut finden; wir wollen unsre Häuser mit Raub füllen;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
wage es mit uns! es soll unser aller ein Beutel sein”:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
mein Kind, wandle den Weg nicht mit ihnen; wehre deinem Fuß vor ihrem Pfad.
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Denn ihr Füße laufen zum Bösen und eilen, Blut zu vergießen.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Denn es ist vergeblich, das Netz auswerfen vor den Augen der Vögel.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Sie aber lauern auf ihr eigen Blut und stellen sich selbst nach dem Leben.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Also geht es allen, die nach Gewinn geizen, daß ihr Geiz ihnen das Leben nimmt.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Die Weisheit klagt draußen und läßt sich hören auf den Gassen;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
sie ruft in dem Eingang des Tores, vorn unter dem Volk; sie redet ihre Worte in der Stadt:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Wie lange wollt ihr Unverständigen unverständig sein und die Spötter Lust zu Spötterei und die Ruchlosen die Lehre hassen?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kehret euch zu meiner Strafe. Siehe, ich will euch heraussagen meinen Geist und euch meine Worte kundtun.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Weil ich denn rufe, und ihr weigert euch, ich recke meine Hand aus, und niemand achtet darauf,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
und laßt fahren allen meinen Rat und wollt meine Strafe nicht:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
so will ich auch lachen in eurem Unglück und eurer spotten, wenn da kommt, was ihr fürchtet,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
wenn über euch kommt wie ein Sturm, was ihr fürchtet, und euer Unglück als ein Wetter, wenn über euch Angst und Not kommt.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Dann werden sie nach mir rufen, aber ich werde nicht antworten; sie werden mich suchen, und nicht finden.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Darum, daß sie haßten die Lehre und wollten des HERRN Furcht nicht haben,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
wollten meinen Rat nicht und lästerten alle meine Strafe:
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
so sollen sie essen von den Früchten ihres Wesens und ihres Rats satt werden.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Was die Unverständigen gelüstet, tötet sie, und der Ruchlosen Glück bringt sie um.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Wer aber mir gehorcht, wird sicher bleiben und genug haben und kein Unglück fürchten.
