Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
De spreuken van Salomo, den zoon van David, den koning van Israel,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Om wijsheid en tucht te weten; om te verstaan redenen des verstands;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Om aan te nemen onderwijs van goed verstand, gerechtigheid, en recht, en billijkheden;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Om den slechten kloekzinnigheid te geven, den jongeling wetenschap en bedachtzaamheid.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Die wijs is, zal horen, en zal in lere toenemen; en die verstandig is, zal wijzen raad bekomen;
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Om te verstaan een spreuk en de uitlegging, de woorden der wijzen en hun raadselen.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
De vrees des HEEREN is het beginsel der wetenschap; de dwazen verachten wijsheid en tucht.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Mijn zoon! hoor de tucht uws vaders, en verlaat de leer uwer moeder niet;
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Want zij zullen uw hoofd een aangenaam toevoegsel zijn, en ketenen aan uw hals.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mijn zoon! indien de zondaars u aanlokken, bewillig niet;
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Indien zij zeggen: Ga met ons, laat ons loeren op bloed, ons versteken tegen den onschuldige, zonder oorzaak;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Laat ons hen levend verslinden, als het graf; ja, geheel en al, gelijk die in den kuil nederdalen; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Alle kostelijk goed zullen wij vinden, onze huizen zullen wij met roof vullen.
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Gij zult uw lot midden onder ons werpen; wij zullen allen een buidel hebben.
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Mijn zoon! wandel niet met hen op den weg; weer uw voet van hun pad.
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Want hun voeten lopen ten boze; en zij haasten zich om bloed te storten.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Zekerlijk, het net wordt tevergeefs gespreid voor de ogen van allerlei gevogelte;
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
En deze loeren op hun eigen bloed, en versteken zich tegen hun zielen.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Zo zijn de paden van een iegelijk, die gierigheid pleegt; zij zal de ziel van haar meester vangen.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
De opperste Wijsheid roept overluid daarbuiten; Zij verheft Haar stem op de straten.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Zij roept in het voorste der woelingen; aan de deuren der poorten spreekt Zij Haar redenen in de stad;
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Gij slechten! hoe lang zult gij de slechtigheid beminnen, en de spotters voor zich de spotternij begeren, en de zotten wetenschap haten?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Keert u tot Mijn bestraffing; ziet, Ik zal Mijn Geest ulieden overvloediglijk uitstorten; Ik zal Mijn woorden u bekend maken.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Dewijl Ik geroepen heb, en gijlieden geweigerd hebt; Mijn hand uitgestrekt heb, en er niemand was, die opmerkte;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
En gij al Mijn raad verworpen, en Mijn bestraffing niet gewild hebt;
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Zo zal Ik ook in ulieder verderf lachen; Ik zal spotten, wanneer uw vreze komt.
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Wanneer uw vreze komt gelijk een verwoesting, en uw verderf aankomt als een wervelwind; wanneer u benauwdheid en angst overkomt;
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Dan zullen zij tot Mij roepen, maar Ik zal niet antwoorden; zij zullen Mij vroeg zoeken, maar zullen Mij niet vinden;
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Daarom, dat zij de wetenschap gehaat hebben, en de vreze des HEEREN niet hebben verkoren.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Zij hebben in Mijn raad niet bewilligd; al Mijn bestraffingen hebben zij versmaad;
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Zo zullen zij eten van de vrucht van hun weg, en zich verzadigen met hun raadslagen.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Want de afkering der slechten zal hen doden, en de voorspoed der zotten zal hen verderven.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Maar die naar Mij hoort, zal zeker wonen, en hij zal gerust zijn van de vreze des kwaads.
