Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Přísloví Šalomouna syna Davidova, krále Izraelského,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Ku poznání moudrosti a cvičení, k vyrozumívání řečem rozumnosti,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
K dosažení vycvičení v opatrnosti, spravedlnosti, soudu a toho, což pravého jest,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Aby dána byla hloupým důmyslnost, mládenečku umění a prozřetelnost.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Když poslouchati bude moudrý, přibude mu umění, a rozumný bude vtipnější,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
K srozumění podobenství, a výmluvnosti řeči moudrých a pohádkám jejich.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Bázeň Hospodinova jest počátek umění, moudrostí a cvičením pohrdají blázni.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Poslouchej, synu můj, cvičení otce svého, a neopouštěj naučení matky své.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Neboť to přidá příjemnosti hlavě tvé, a bude zlatým řetězem hrdlu tvému.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Synu můj, jestliže by tě namlouvali hříšníci, nepřivoluj.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Jestliže by řekli: Poď s námi, úklady čiňme krvi, skryjeme se proti nevinnému bez ostýchání se;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Sehltíme je jako hrob za živa, a v cele jako ty, jenž sstupují do jámy; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Všelijakého drahého zboží dosáhneme, naplníme domy své loupeží;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Vrz los svůj mezi nás, měšec jeden budeme míti všickni:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Synu můj, nevycházej na cestu s nimi, zdrž nohu svou od stezky jejich;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Nebo nohy jejich ke zlému běží, a pospíchají k vylévání krve.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Jistě, že jakož nadarmo roztažena bývá sít před očima jakéhokoli ptactva,
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Tak tito proti krvi své ukládají, skrývají se proti dušem svým.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Takovéť jsou cesty každého dychtícího po zisku, duši pána svého uchvacuje.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Moudrost vně volá, na ulicech vydává hlas svůj.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
V největším hluku volá, u vrat brány, v městě, a výmluvnosti své vypravuje, řka:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Až dokud hloupí milovati budete hloupost, a posměvači posměch sobě libovati, a blázni nenáviděti umění?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Obraťtež se k domlouvání mému. Hle, vynáším vám ducha svého, a v známost vám uvodím slova svá.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Poněvadž jsem volala, a odpírali jste; vztahovala jsem ruku svou, a nebyl, kdo by pozoroval,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Anobrž strhli jste se všeliké rady mé, a trestání mého jste neoblíbili:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Pročež i já v bídě vaší smáti se budu, posmívati se budu, když přijde to, čehož se bojíte,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Když přijde jako hrozné zpuštění to, čehož se bojíte, a bída vaše jako bouře nastane, když přijde na vás trápení a ssoužení.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Tehdy volati budou ke mně, a nevyslyším; ráno hledati mne budou, a nenaleznou mne.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Proto že nenáviděli umění, a bázně Hospodinovy nevyvolili,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Aniž povolili radě mé, ale pohrdali všelikým domlouváním mým.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Protož jísti budou ovoce skutků svých, a radami svými nasyceni budou.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Nebo pokoj hloupých zmorduje je, a štěstí bláznů zahubí je.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Ale kdož mne poslouchá, bydliti bude bezpečně, pokoj maje před strachem zlých věcí.
