Filemonhoz 1
1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
khrIShTasya yIsho rbandidAsaH paulastIthiyanAmA bhrAtA cha priyaM sahakAriNaM philImonaM
2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:
priyAm AppiyAM sahasenAm ArkhippaM philImonasya gR^ihe sthitAM samiti ncha prati patraM likhataH|
3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
asmAkaM tAta IshvaraH prabhu ryIshukhrIShTashcha yuShmAn prati shAntim anugraha ncha kriyAstAM|
4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,
prabhuM yIshuM prati sarvvAn pavitralokAn prati cha tava premavishvAsayo rvR^ittAntaM nishamyAhaM
5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,
prArthanAsamaye tava nAmochchArayan nirantaraM mameshvaraM dhanyaM vadAmi|
6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.
asmAsu yadyat saujanyaM vidyate tat sarvvaM khrIShTaM yIshuM yat prati bhavatIti j nAnAya tava vishvAsamUlikA dAnashIlatA yat saphalA bhavet tadaham ichChAmi|
7 Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.
he bhrAtaH, tvayA pavitralokAnAM prANa ApyAyitA abhavan etasmAt tava premnAsmAkaM mahAn AnandaH sAntvanA cha jAtaH|
8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,
tvayA yat karttavyaM tat tvAm Aj nApayituM yadyapyahaM khrIShTenAtIvotsuko bhaveyaM tathApi vR^iddha
9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;
idAnIM yIshukhrIShTasya bandidAsashchaivambhUto yaH paulaH so. ahaM tvAM vinetuM varaM manye|
10 Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,
ataH shR^i Nkhalabaddho. ahaM yamajanayaM taM madIyatanayam onIShimam adhi tvAM vinaye|
11 A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,
sa pUrvvaM tavAnupakAraka AsIt kintvidAnIM tava mama chopakArI bhavati|
12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!
tamevAhaM tava samIpaM preShayAmi, ato madIyaprANasvarUpaH sa tvayAnugR^ihyatAM|
13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban;
susaMvAdasya kR^ite shR^i Nkhalabaddho. ahaM parichArakamiva taM svasannidhau varttayitum aichChaM|
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.
kintu tava saujanyaM yad balena na bhUtvA svechChAyAH phalaM bhavet tadarthaM tava sammatiM vinA kimapi karttavyaM nAmanye|
15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza; (aiōnios g166)
ko jAnAti kShaNakAlArthaM tvattastasya vichChedo. abhavad etasyAyam abhiprAyo yat tvam anantakAlArthaM taM lapsyase (aiōnios g166)
16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.
puna rdAsamiva lapsyase tannahi kintu dAsAt shreShThaM mama priyaM tava cha shArIrikasambandhAt prabhusambandhAchcha tato. adhikaM priyaM bhrAtaramiva|
17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.
ato heto ryadi mAM sahabhAginaM jAnAsi tarhi mAmiva tamanugR^ihANa|
18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.
tena yadi tava kimapyaparAddhaM tubhyaM kimapi dhAryyate vA tarhi tat mameti viditvA gaNaya|
19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.
ahaM tat parishotsyAmi, etat paulo. ahaM svahastena likhAmi, yatastvaM svaprANAn api mahyaM dhArayasi tad vaktuM nechChAmi|
20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!
bho bhrAtaH, prabhoH kR^ite mama vA nChAM pUraya khrIShTasya kR^ite mama prANAn ApyAyaya|
21 Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.
tavAj nAgrAhitve vishvasya mayA etat likhyate mayA yaduchyate tato. adhikaM tvayA kAriShyata iti jAnAmi|
22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
tatkaraNasamaye madarthamapi vAsagR^ihaM tvayA sajjIkriyatAM yato yuShmAkaM prArthanAnAM phalarUpo vara ivAhaM yuShmabhyaM dAyiShye mameti pratyAshA jAyate|
23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,
khrIShTasya yIshAH kR^ite mayA saha bandiripAphrA
24 Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim.
mama sahakAriNo mArka AriShTArkho dImA lUkashcha tvAM namaskAraM vedayanti|
25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!
asmAkaM prabho ryIshukhrIShTasyAnugraho yuShmAkam AtmanA saha bhUyAt| Amen|
