4 Mózes 14
1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
Hichun Israel mite abonchauvin aw-sang tah in akap un chu leh amaho chu jan khovah geijin akap’un hiche mipiho awgin chu lakisa’a ki thong bang in Mose leh Aaron dounan aboldoh tauvin ahi.
2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
Hiche mipi awgin lakisa chu akithong jing in Mose le Aaron douna kibol ahin Egypt gamah ana thidoh kihi le pha jonte tin asam uve.
3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
Pakaiyin hilang gam lah ahi eipui doh jing’u ham gal’a thi bep dinga ka jite hou numei chapang jaona athigam bep dinga Egypt gamsunga konna nei hin puidoh u ham tin asei uve.
4 És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
Hi chun Amaho khat le khat aki hou khom mun eihon lamkai thah lheng u hitin Egypt lamah kinung le tauhite tin akihou lim tauvin ahi.
5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
Hichun Mose le Aaron chu Israel mite jouse masang tol lang ngan akun lha lhon tan ahi.
6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
Pasal mini gam kholla che teni chu Nun chapa Joshua le Jephanneh chapa Caleb chun aponsil lhon abotkeh lhon tai.
7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
Ama nin Israel mipi teho lah’a asei lhon tan, keini’n ka khol chil lhon gam ho chu ki dang tah le loupi tah ahiye, tin asei lhon’e.
8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
Chule Pathen hi eiho dinga hiche gamsung khu eiphatsah peh uva ahi tan Pakai chun agamsunga ei pui lut diu, khoiju le bongnoi lonna gam ahiye.
9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!
Pakai chu douhih un, chule hiche gamsunga chengte jong kicha hih un. Eiho a ding in amaho khu apanpi ding umlou anchah a pang tobangbep ahiuve! Avengtup ding aneipouve, Pathen thahat chungnung aum in aman abanthahat in ei panpi jing diu ahiye.
10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
Amavang Mipi jouse chu Joshua le Caleb chu songa se lih ding agong tauvin Pakai, Pathen loupina chungnung chu Israelte chunga ahung kitah lang tan houbuh thingkong chu ahung kilah tan ahi.
11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
Chu in Pathen in Mose chu a houlimpi tan itih chan hiche Israel mite hin donlou nahsah louva eikoi diu hitam? Thet-um tah thil ki dang tampi aboldoh tauvin ahi.
12 Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.
Keiman amaho chu ka kihet mosah ding chule ka suh mang ding ahiuve. Ahinlah keiman nangma mihat tah ka so ding, Amaho sanga hat jo phajo ka so ding na hi, ati.
13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
Ahin lah Mose vang chu anom pon a lung phamo lheh in Egypt miten ipi agel diuvem hiche thil um dan ahin het teng ule Mose’n Pathen chu adong tan Egypte ahat soh hel lin nangma tha hatna Israel mite na hin pui doh’a Egypt apat na hung sohchat’u ahiye.
14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
Pakai, Pathen nangma tun hiche Israel mite hi na suhmang le Egypt miten agamma cheng ho lah’a alhut diu, nangma toh kimai to ahiuvin chule jan teng meikonga napui jun sun teng meilhang in na pui jiuve.
15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
Pakai nangman amaho hi ilou theh a nasuh mang leh hiche nam mite na puidan kidang tah ana hesa nam mite chun, sei uvintin,
16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.
Pakaiyin Amaho chu a suhgam na ajeh chu atep peh na’u gamsung chu apui lhung jou tahlou jeh ahi ati diu ahi.
17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
Pakaiyin nangma boltheina natoh chu jom in vetsah kit in. Pakai nangma in kiphong doh kit inlang,
18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
Pakai, Pathen hi lung neng tah lunghang vahlou chuleh ngailutna dim jing chonset ngaidam them ahin suhkhel neite angaidam jing Pakai hi chonsetna ho ngaidam themji ahi kiti chu musah in.
19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
Ngaidam min hiche mite chonset nahi keima Mose ka taona nei ngai peh inlang nami hepina leh ngailutna jal’a nangman hiche mite Egypt apatna na hin ngaidam jing sa bang chun.
20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
Hichun Mose chu Pathen in ahin houlim pitan nangma thusei dung juiyin ka ngaidam tai, ati.
21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
Tahbeh’a kasei ahi Keima hingjing Pathen chu kahi jeh in vannoi Leiset hi ka loupina dimset jing ding ahi.
22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
Hiche Israel chate ho lah’a hi koima jong katep peh gam lhung jou talou diu ahi. Ajeh chu Amaho jousen ka loupina chu ahetsoh hel’u ahin, chule thil kidang tah melchihna Egypt gam’a jong ka bol lin chule gamthip lah’a jong ka bol lin ahin lah amahon tun avel lin ima lou tah in awgin sangtah in asam un, aki phin uvin ahi.
23 Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.
Keiman apute apateu ka teppihna gam chu a amu lou beh diu, Amaho lah’a koi tobang eidou dal ho jouse chu imacha amu lou beh ding ahi.
24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
Ahin lah ka lhachapa Caleb vang hi midang hotoh alungel’a kibah louna aum in Caleb hin hom tho tah’in eihou jing in hi ti ahijeh achu agam kholna muna chu ka pui lhung tei ding ahi, Caleb le achilhahte jouse hiche gam chu aboncha a alo soh hel diu ahi.
25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
Tun nangma ki nunghei tan, nangman Amalek teho, Canan miteho chenna lang chu na jot lou beh ding, jing teng nangma kipat doh in gamthip lam nama no ding ahi, ati.
26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Hichun Pakaiyin Mose le Aaron henga hiti hin aseiyin ahi.
27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!
Itihchan hiche migilou namho toh hin ka chenkhom’a ka umpi jing ding ham? Kipah lou lunglhai louva ka chung’a aum jing uhin ipi avetsah hi tantem, ati.
28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!
Tun amaho chu seipeh un. Keima hi Pathen ka hin ka umjing in nangma na sei doh na geldoh lou chu ka bol peh ding na hi tauve.
29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.
Nangho gamthipma thiden ding nahi tauve, ka chunga lungkim louna na neitah jeh un kum som nia pat chunglam sen thina ato ding ahi, ati.
30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
Katepna gamsung na lo tahlou diu, Caleb, Jephanneth chapa chule amani Joshua, Nun chapa amani bou chun alo lhon ding ahi.
31 De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.
Ahinlah nachate khangthah ho nanghon mi thagam ding bep a na gel hou chu keiman ka panpi ding agam leiset na deimo sau gam chu a toupha diu ahi.
32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
Amavang nangho jouse na thilong uchu hiche gamthip nelgam ahi kivui lhum ding ahi tai.
33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
Na chate ho nachilhah hou vang hikom gam thip lah’a kum somli-le-li gei kelngoi chinga pang ding ahi tauve. Hi tobang’a chu nanghon nalou chalna hou na mu diu hiche nelgam ahi na thi soh heldiu ahiye.
34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
Ijeh inem itileh, na lamkai hon ni somli jen lutna gam leiset kholla cheuva ahin na chonset jeh’a kisuh genthei ding na hitai nikhat lampi chu kum somli jen na jot ding u ahi tai. Hiche teng chule nanghon Pathen toh melma a umhi itobang’a hahsa ham ti nahet doh diu ahi.
35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
Keima Pakai, Pathen kahin na ka hin toh pan ding ahi tai hiche mipi ho lah’a eidou’a pang jing ho chu hikom nelgam ma hi suh gentheiya umdiu chule amaho chu a hinkho kicha soh hel diu ahi.
36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:
Pasal som ho lah’a Mose gam velhi dinga asol ho lah’a ami khat Pathen douna ana tong gopa chu ahi.
37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.
Pathen henga amapa chu pul in athi tai.
38 Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
Gam kholchin lah’a pasal somle ni ahiuvin amaho lah achu Joshua le Caleb bou asoh cha uvin ahi.
39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
Mose’n Pathen thu cheng seidoh jouse chu Israel ho lah a asei peh phat chun mipi ho chun nopma asah thei lheh jeng un ahi.
40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
Amaho chu a Jing nikho in, jingkah matah in aki thou un mol chungvum laitah a akaldoh un, aki hou uvin, Pathen douna a chonset natoh ibol doh’u ahitai, tun vang Pakai jin ei teppeh na’u gam chu jon tauhite aki tiuve.
41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
Ahinlah Mose’n a donbut in ibola nangho Pathen thupeh palkeh dia na got uva, Gamthip gam a kile ding na kisah u baham?
42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
Tun nanghon hiche gam-tep gam lam’a lut ding jong got datauvin, na melmateu khut ah gamlha bepseu un nate, Ajeh chu Pathen in na kithopi louhel diu ahitai.
43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
Nanghon Amalek mite le Cannan mite na ki dinte pi teng uleh amahon na tha gamhel lo diu ahi tai. Ajeh chu ama nana dalhah tah jeh uva, Pathen in nang ho jong na dalhah’u ahitai.
44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
Hinlah mipin atum tentun uvin, Mose jong pang lou, Pakai thingkong jong jao talou hel in, aki tol uvin thinglhang lam chu ama no tauve.
45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.
Hichun thing lhang molchung lamma pansa ho chu Amalek mite leh Canaan miten ahin bulhu tauvin, hiti chun Hormah chan ahin del tauvin ahi.
