4 Mózes 10
1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Locutusque est Dominus ad Moysen, dicens:
2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
Fac tibi duas tubas argenteas ductiles, quibus convocare possis multitudinem quando movenda sunt castra.
3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
Cumque increpueris tubis, congregabitur ad te omnis turba ad ostium tabernaculi foederis.
4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
Si semel clangueris, venient ad te principes, et capita multitudinis Israel.
5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak.
Si autem prolixior atque concisus clangor increpuerit, movebunt castra primi qui sunt ad orientalem plagam.
6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
In secundo autem sonitu et pari ululatu tubae, levabunt tentoria qui habitant ad meridiem. et iuxta hunc modum reliqui facient, ululantibus tubis in profectionem.
7 Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
Quando autem congregandus est populus, simplex tubarum clangor erit, et non concise ululabunt.
8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
Filii autem Aaron sacerdotis clangent tubis: eritque hoc legitimum sempiternum in generationibus vestris.
9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
Si exieritis ad bellum de terra vestra contra hostes qui dimicant adversum vos, clangetis ululantibus tubis, et erit recordatio vestri coram Domino Deo vestro, ut eruamini de manibus inimicorum vestrorum.
10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Si quando habebitis epulum, et dies festos, et calendas, canetis tubis super holocaustis, et pacificis victimis, ut sint vobis in recordationem Dei vestri. ego Dominus Deus vester.
11 Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
Anno secundo, mense secundo, vigesima die mensis elevata est nubes de tabernaculo foederis:
12 És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
profectique sunt filii Israel per turmas suas de deserto Sinai, et recubuit nubes in solitudine Pharan.
13 Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
Moveruntque castra primi iuxta imperium Domini per manum Moysi.
14 Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
Filii Iuda per turmas suas: quorum princeps erat Nahasson filius Aminadab.
15 Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
In tribu filiorum Issachar fuit princeps Nathanael filius Suar.
16 És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
In tribu Zabulon erat princeps Eliab filius Helon.
17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
Depositumque est tabernaculum, quod portantes egressi sunt filii Gerson et Merari.
18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
Profectique sunt et filii Ruben, per turmas et ordinem suum: quorum princeps erat Helisur filius Sedeur.
19 A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
In tribu autem filiorum Simeon, princeps fuit Salamiel filius Surisaddai.
20 És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
Porro in tribu Gad erat princeps Eliasaph filius Duel.
21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
Profectique sunt et Caathitae portantes Sanctuarium. Tamdiu tabernaculum portabatur, donec venirent ad erectionis locum.
22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
Moverunt castra et filii Ephraim per turmas suas, in quorum exercitu princeps erat Elisama filius Ammiud.
23 A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
In tribu autem filiorum Manasse princeps fuit Gamaliel filius Phadasseur.
24 A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
et in tribu Beniamin erat dux Abidan filius Gedeonis.
25 Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
Novissimi castrorum omnium profecti sunt filii Dan per turmas suas, in quorum exercitu princeps fuit Ahiezer filius Ammisaddai.
26 Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
In tribu autem filiorum Aser erat princeps Phegiel filius Ochran.
27 És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
Et in tribu filiorum Nephthali princeps fuit Ahira filius Enan.
28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.
Haec sunt castra, et profectiones filiorum Israel per turmas suas quando egrediebantur.
29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
Dixitque Moyses Hobab filio Raguel Madianitae, cognato suo: Proficiscimur ad locum, quem Dominus daturus est nobis: veni nobiscum, ut benefaciamus tibi: quia Dominus bona promisit Israeli.
30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
Cui ille respondit: Non vadam tecum, sed revertar in terram meam, in qua natus sum.
31 És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
Et ille: Noli, inquit, nos relinquere: tu enim nosti in quibus locis per desertum castra ponere debeamus, et eris ductor noster.
32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
Cumque nobiscum veneris, quidquid optimum fuerit ex opibus, quas nobis traditurus est Dominus, dabimus tibi.
33 Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
Profecti sunt ergo de Monte Domini viam trium dierum, arcaque foederis Domini praecedebat eos, per dies tres providens castrorum locum.
34 És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
Nubes quoque Domini super eos erat per diem cum incederent.
35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
Cumque elevaretur arca, dicebat Moyses: Surge Domine, et dissipentur inimici tui, et fugiant qui oderunt te, a facie tua.
36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.
Cum autem deponeretur, aiebat: Revertere Domine, ad multitudinem exercitus Israel.
