4 Mózes 10
1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
The LORD spoke to Moses, saying,
2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
“Make two shofars of silver. You shall make them of beaten work. You shall use them for the calling of the congregation and for the journeying of the camps.
3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
When they blow them, all the congregation shall gather themselves to you at the door of the Tent of Meeting.
4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
If they blow just one, then the princes, the heads of the thousands of Israel, shall gather themselves to you.
5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak.
When you blow an alarm, the camps that lie on the east side shall go forward.
6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
When you blow an alarm the second time, the camps that lie on the south side shall go forward. They shall blow an alarm for their journeys.
7 Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
But when the assembly is to be gathered together, you shall blow, but you shall not sound an alarm.
8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
“The sons of Aaron, the priests, shall blow the shofars. This shall be to you for a statute forever throughout your generations.
9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
When you go to war in your land against the adversary who oppresses you, then you shall sound an alarm with the shofars. Then you will be remembered before the LORD your God, and you will be saved from your enemies.
10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
“Also in the day of your gladness, and in your set feasts, and in the beginnings of your months, you shall blow the shofars over your burnt offerings, and over the sacrifices of your peace offerings; and they shall be to you for a memorial before your God. I am the LORD your God.”
11 Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
In the second year, in the second month, on the twentieth day of the month, the cloud was taken up from over the tabernacle of the covenant.
12 És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
The children of Israel went forward on their journeys out of the wilderness of Sinai; and the cloud stayed in the wilderness of Paran.
13 Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
They first went forward according to the commandment of the LORD by Moses.
14 Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
First, the standard of the camp of the children of Judah went forward according to their armies. Nahshon the son of Amminadab was over his army.
15 Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
Nethanel the son of Zuar was over the army of the tribe of the children of Issachar.
16 És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
Eliab the son of Helon was over the army of the tribe of the children of Zebulun.
17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
The tabernacle was taken down; and the sons of Gershon and the sons of Merari, who bore the tabernacle, went forward.
18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
The standard of the camp of Reuben went forward according to their armies. Elizur the son of Shedeur was over his army.
19 A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
Shelumiel the son of Zurishaddai was over the army of the tribe of the children of Simeon.
20 És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
Eliasaph the son of Deuel was over the army of the tribe of the children of Gad.
21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
The Kohathites set forward, bearing the sanctuary. The others set up the tabernacle before they arrived.
22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
The standard of the camp of the children of Ephraim set forward according to their armies. Elishama the son of Ammihud was over his army.
23 A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
Gamaliel the son of Pedahzur was over the army of the tribe of the children of Manasseh.
24 A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
Abidan the son of Gideoni was over the army of the tribe of the children of Benjamin.
25 Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
The standard of the camp of the children of Dan, which was the rear guard of all the camps, set forward according to their armies. Ahiezer the son of Ammishaddai was over his army.
26 Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
Pagiel the son of Ochran was over the army of the tribe of the children of Asher.
27 És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
Ahira the son of Enan was over the army of the tribe of the children of Naphtali.
28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.
Thus were the travels of the children of Israel according to their armies; and they went forward.
29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
Moses said to Hobab, the son of Reuel the Midianite, Moses’ father-in-law, “We are journeying to the place of which the LORD said, ‘I will give it to you.’ Come with us, and we will treat you well; for the LORD has spoken good concerning Israel.”
30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
He said to him, “I will not go; but I will depart to my own land, and to my relatives.”
31 És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
Moses said, “Don’t leave us, please; because you know how we are to encamp in the wilderness, and you can be our eyes.
32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
It shall be, if you go with us—yes, it shall be—that whatever good the LORD does to us, we will do the same to you.”
33 Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
They set forward from the Mount of the LORD three days’ journey. The ark of the LORD’s covenant went before them three days’ journey, to seek out a resting place for them.
34 És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
The cloud of the LORD was over them by day, when they set forward from the camp.
35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
When the ark went forward, Moses said, “Rise up, LORD, and let your enemies be scattered! Let those who hate you flee before you!”
36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.
When it rested, he said, “Return, LORD, to the ten thousands of the thousands of Israel.”
