Nehemiás 5

1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.

Hiche phat laitah hin pasal phabep leh ajiteuvin a Judah chanpi ho dounan kiphin na thu ahin samphong tauvin ahi.

2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.

Amahon hitin aseiyun ahi, “Keiho hi insung mi tamte kahiuve, hijeh chun kaki hinso nadiuvin neh le chah kangaicha be uvin ahi,” atiuve.

3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.

Adanghon aseiyun, keihon kel lhah sunga anneh kakimu na diuvin ka in ule kalouvu chuleh ka lengpileiyu katungdoh tauvin ahi.

4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;

Chuleh adangin aseikit’un, “Keihon kai pehna dingin kalouvu leh kalengpileiyu sumpa lah na in katung gam tauvin ahi.

5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!

Keiho hi ahao ho insung mi mama kahiuvin, kachateu jong amaho chate tobang ahiuvin, ahinla kaki hinso thei nadiuva hi kachateu hi sohchang dinga suma kaki joh gam diu ahitai. Chule keihon kachanuteu hi kada kachamlou’uva kajoh gammu ahitan alonaje kahe tapouvin ahi, ajeh chu kalou’u leh ka lengpilei houhi mi koma katundoh gamu ahitai,” atiuvin ahi.

6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;

Hiche alunglhai lou nau thulhuh hi kajah doh phat in kalung ahanglheh jengin ahi.

7 És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;

Giltah a lunggel kanei jouvin, mithupi hole vaihom hochu kaphoh’in, “Nanghon nasopi houvin sumpa alahnauva sumthoi nalah’uhi nasuh gentheiyu ahi,” katin ahi. Hitichun keiman hiche thu suhtohna dinga hin mipi kikhopna khat kana gongin ahi.

8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.

Hiche kikhopna a hin keiman hitin kana seiye, “Eihon isopi Judahte namdang ho koma amahole amaho ana kijohdoh hohi nung lhatdoh kitna dinga lung aki ngaito lai tah in nanghon amaho hi sohchang dingin nale joh doh kit tauvin ahi. Chule amaho hi i-jatvei lom i-lhadoh diu ham?” kati. Chujongle amahon akihon na diuvin ima sei ding ahepouvin ahi.

9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?

Chuin keiman kaseibe kitin, “Nathil bol’u hi adihpoi! I-melma nam hohin einoise louna diuvin I-Pathen’u ginna a hi ikimanchah lou diu ham?

10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!

Keimatah le kasopi ho chule kana tonghon mipi ho koma hi sum le pai chule chang leh mim ho kana hom un ahi, ahinla tubeh hin sumthoi hi lah dau hite.

11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.

Nanghon alou hou le alengpilei hou, le Olive thinglei jouseu chule a in hou chu, tuni tah hin lepeh tauvin. Chule bat dinga sum, changle mim, lengpitwi le Olive thaova kona athoi nalah hou chu nale peh teitei diu ahi,” katin ahi.

12 És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.

Chule amahon eidon but’un, “Keihon mipiho chu lepeh soh keijuving ting chule amahoa konin imacha ngeh tapou vinge, keihon nasei bang bang’a chu kabol diu ahitai,” atiuve. Hijou chun keiman thempuho le mithupi ho chule vaihom ho chu kakouvin akitepnau banga atohdoh tei na diuvin kakihahsel sah in ahi.

13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

Chuphat in keiman kaponchol chu kathingin kaseitai, “Nakitepnau dungjuija chu nabol louvu leh na insung’u leh na thilkeu houva konin nathing lhauhen kati,” Chule khoppi pumpin eidonbut’uvin, “Amen,” atiuvin Pakai athangvah’un ahi. Chule mipi ho chun akitepnau bang bangin atongdoh tauvin ahi.

14 Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.

Hitihin kum som le ni sung in Judah gamvaipo in kapangin chule Artexerxes lengchan kal kum somni a pat kum som thumle ni changei, kei kahin kanoiya vaipo ho ahin katoh nau dinmun dungjuiya kachan ding dol’u chanvou chu kalapouve.

15 Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.

Gamvaipo masa hon vang mipiho pohgih nasa tah anapoh sah un, dangka shekel som li kalval in mipi lah a neh le chah chule lengpitwi ana kidon jiuvin ahi. Chule alhachauva pangte ho jengin jong mipi chunga ana kinomsah jiuvin ahinlah keiman Pathen kagin jeh'in hiti chun kanabol pon ahi.

16 Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára.

Keima tah jengin jong pal sem na a hin lunglut tah in na katongin chule gam leiset lamdoh ding jong kana gelpoi. Chule kalhacha ho jeng jong hiche pal semna ahin kana mangcha soh keiyin ahi.

17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek vala.

Gam chom choma kona kholjin hungji ho tilou vin jong Judah miho vaihom ho mi ja nga le som nga hi thonlou vin an neh kakhang jingjin ahivangin keiman ima kana ngeh pon ahi.

18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.

Niseh a keiman neh le chah a kato doh jing chu bongchal khat, kelngoi ahilou le kelcha gup ahcha tampi ahijinge. Chule nisom seh leh donding lengpitwi suhneng jing angaiyin ahi. Ahiyeng vang'in keiman gamvaipo kahina a eikipe nehle chah kachan ding dol chu kangeh deh poi, ajeh chu mipihon pohgih apohkhop set sau ahi.

19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!

Vo ka Pathen keima hiche mite dinga thil hijat kabol hi neigeldoh peh in lang hiche jeh hin phatthei neiboh in.