Nehemiás 4
1 Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;
Apan nahitabo nga, sa pagkadungog ni Sanballat nga kami nagtukod sa kuta, siya nasuko, ug naligutgut sa hilabihan, ug iyang gitamay ang mga Judio.
2 És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!
Ug siya namulong sa atubangan sa iyang kaigsoonan ug sa kasundalohan sa Samaria, ug miingon: Unsay gibuhat niining mga maluya nga mga Judio? Magakuta ba sila sa ilang kaugalingon? Magahalad ba sila? Magatapus ba sila niini sa usa ka adlaw? Ila bang pabalikon ang mga bato gikan sa mga pinundok nga sagbut, sa natan-aw nga sila nangasunog?
3 Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.
Karon si Tobias nga Ammonhanon diha sa tupad niya, ug siya miingon: Bisan kanang ilang gitukod, kong ang usa ka singgalong mosaka sa itaas, siya makalumpag sa ilang kuta nga bato.
4 Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében;
Pamati, Oh among Dios; kay kami gitamay: ug isumbalik sa ilang kaugalingong ulo ang ilang pagtamay, ug itugyan sila nga usa ka binihag didto sa usa ka yuta sa pagkabinihag;
5 Ne fedezd el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt!
Ug ayaw pagtaboni ang ilang kasal-anan, ug ayaw pagpapasa ang ilang sala gikan sa imong atubangan; kay ikaw gihagit nila sa pagpakasuko sa atubangan sa mga magtutukod.
6 És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
Busa among gitukod ang kuta; ug ang tibook kuta nadugtong ngadto sa katungang gitas-on niana; kay ang katawohan may tinguha sa pagbuhat.
7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének;
Apan nahitabo nga, sa pagkadungog ni Sanballat, ug ni Tobias, ug sa mga Arabiahanon, ug sa mga Ammonhanon, ug sa mga Asdodnon, nga ang pag-ayo sa mga kuta sa Jerusalem nagapadayon, ug nga gisugdan na ang paghulip sa mga nangatumpag, unya sila nangasuko sa hilabihan;
8 És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni.
Ug nanagkasabut silang tanan sa tingub aron sa pag-adto ug sa pagpakig-away batok sa Jerusalem, ug aron sa paghimo ug kaguliyang didto sasulod.
9 De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlök.
Apan gihimo namo ang among pag-ampo sa among Dios, ug among gibutangan ug usa ka bantay batok kanila sa adlaw ug gabii, tungod kanila:
10 És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat.
Ug si Juda miingon: Ang kusog sa magdadala sa mga mabug-at nangaluya, ug may daghang sagbut; mao nga kita dili makahimo sa pagtukod sa kuta.
11 A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát.
Ug ang atong mga kabatok ming-ingon: Sila dili manghibalo, ni makakita, hangtud nga kita mahiabut sa ilang kinataliwad-an, ug pamatyon ta sila ug mapahunong ang buhat.
12 És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, a kik ő mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!
Ug nahitabo, nga sa ming-abut ang mga Judio nga nanagpuyo tupad kanila, sila ming-ingon kanamo sa nakapulo gikan sa tanang mga dapit: Kinahanglan nga kamo mamalik nganhi kanamo.
13 Azért állítám a hely alsó és nyilt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.
Busa akong gibutang sa kinaubsan nga mga dapit luyo sa kuta, diha sa hawan nga mga dapit, akong gibutang didto ang katawohan sumala sa ilang mga panimalay uban sa ilang mga pinuti, sa ilang mga bangkaw, ug sa ilang mga busogan.
14 És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!
Ug ako mitan-aw, ug mitindog, ug miingon sa mga harianon, ug sa mga punoan, ug sa ubang katawohan: Ayaw kamo kahadlok kanila: hinumdumi ang Ginoo, nga maoy daku ug makalilisang, ug pakig-away kamo alang sa inyong mga kaigsoonan, sa inyong mga kaanakan nga lalake, ug sa inyong mga kaanakan nga babaye, sa inyong mga asawa, ug sa inyong mga kabalayan.
15 És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához;
Ug nahitabo, nga sa pagkadungog sa among mga kaaway nga kini nahibaloan namo, ug gihimong walay hinungdan sa Dios ang ilang panagsabutsabut, kami ngatanan namalik ngadto sa kuta, ang tagsatagsa ngadto sa iyang buhat.
16 De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött.
Ug nahitabo sukad niadtong panahona nga ang katunga sa akong mga alagad nagbuhat sa bulohaton, ug ang katunga kanila nanagdala, sa bangkaw, sa mga kalasag, ug sa mga busogan, ug sa mga bisti sa gubat; ug ang mga punoan diha sa luyo sa tanang balay sa Juda.
17 A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,
Sila nga nanagtukod sa kuta ug sila nga nanagpas-an sa mga palas-anon, ming-abaga ang tagsatagsa kanila sa ilang kaugalingon; ang tagsatagsa uban sa usa iyang mga kamot nagbuhat sa bulohaton, ug uban sa laing kamot nagbitbit sa iyang hinagiban;
18 A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.
Ug ang mga magtutukod, ang tagsatagsa may pinuti nga gitakin sa iyang hawak, ug nagtukod sa mao nga bulohaton. Ug siya nga nagpatunog sa trompeta diha tupad kanako.
19 És így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk;
Ug ako miingon sa mga harianon, ug sa mga punoan ug sa uban nga katawohan: Ang buhat daku ug halapad, ug kita nagkabulag ibabaw sa kuta, ang usa halayo sa usa:
20 Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!
Sa bisan diin nga dapit madunggan ninyo ang lanog sa trompeta, kamo manganhi kanamo; ang atong Dios makig-away alang kanato.
21 Ekképen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.
Busa nagpailalum kami sa bulohaton: ug ang katunga kanila nanagdala sa mga bangkaw sukad sa pagkabanagbanag sa kabuntagon hangtud sa pagsubang sa mga bitoon.
22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.
Ingon man usab sa maong panahon miingon ako sa katawohan: Mopuyo una ang tagsatagsa uban sa iyang alagad sulod sa Jerusalem, aron nga sa pagkagabii sila mahimong usa ka bantay kanat-o, ug makabuhat sa adlaw.
23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.
Busa walay usa kanamo nga naghukas sa among mga bisti, bisan ako, ni ang akong mga kaigsoonan, ni ang akong mga alagad, ni ang mga tawo nga magbalantay nga mingsunod kanako, ang tagsatagsa miubog uban ang iyang hinagiban ngadto sa tubig.
