Nehemiás 1
1 Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei. És lőn a Kislév nevű hóban, a huszadik esztendőben, hogy én Susán várában valék.
Pa inge takinyen orekma yohk su Nehemiah, wen natul Hacaliah, el orala. Ke malem in Kislev in yac aklongoul ma Artaxerxes el tokosra fulat lun Persia, nga, Nehemiah, muta Susa, siti fulat lun acn Persia.
2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől.
Hanani, sie sin tamulel luk, el wi u se tuku Judah me, ac nga siyuk selos ke acn Jerusalem ac ke mwet Jew wiasr su folokla liki sruoh in acn Babylonia.
3 És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg!
Elos fahk nu sik lah mwet su painmoulla ac folokla muta yen selos ah, arulana upa moul lalos, ac mwetsac su muta apkuran nu yorolos elos aklusrongtenyalos. Na elos fahk pac nu sik lah pot Jerusalem srakna musalla oan, oayapa mutunpot uh soenna orekla tukun pacl se firiryak ah.
4 Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt;
Ke nga lohng ma inge nukewa, nga putati ac tung. Nga asor ke len na pus, ac nga tiana mongo. Nga pre nu sin God ac fahk,
5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak;
“LEUM GOD lun Kusrao! Kom fulat, ac kut arulana sangeng sum. Kom oaru na in karingin wuleang lom nu selos su lungse kom ac oru ma kom sapkin.
6 Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
Ngetma liyeyu, LEUM GOD, ac porongo pre luk, ke nga siyuk len ac fong ke mwet kulansap lom, mwet Israel. Nga fahkak lah kut, mwet Israel, orekma koluk. Nga ac mwet matu luk orekma koluk.
7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
Kut arulana aktoasrye kom, ac tia oru ma kom sapkin. Kut tia liyaung ma sap lom ma kom sang nu sel Moses mwet kulansap lom elan ase nu sesr.
8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek titeket a népek között;
Inge, esam ke kom fahk nu sel Moses, ‘Kowos mwet Israel fin tia pwaye nu sik, nga ac akfahsryekowoselik inmasrlon mutunfacl ngia.
9 Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!
Tusruktu kowos fin foloko nu yuruk ac oru ma nga sapkin nu suwos, nga ac folokinkowosme nu yen nga sulela tuh mwet uh in alu nu sik we, kowos finne fahsrelik nu yen saflaiyen faclu.’
10 És ők a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
“O Leum, mwet inge elos mwet kulansap lom ac mwet lom sifacna. Kom molelosla ke ku yoklana lom.
11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.
Lipsre mwe siyuk luk inge, oayapa pre lun mwet kulansap lom nukewa ngia su kena akfulatye kom. Ase wo ouiya nu sik misenge, ac oru tuh tokosra fulat elan pakoten nu sik.” In len ingo, nga tuh mwet okwok wain lun tokosra fulat.
