Náhum 3
1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni.
Malaʻia ki he kolo pani toto! ʻOku pito kotoa pē ia ʻi he ngaahi loi mo e kaihaʻa; ʻoku ʻikai ke mahuʻi [mei ai ]ʻa ia kuo fakamālohia;
2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
Ko e pā ʻoe meʻa tā, mo e longoaʻa mo e ngatata ʻoe ngaahi vaʻe saliote, pea mo e fanga hoosi, pea mo e hopohopo ʻae ngaahi saliote.
3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
ʻOku hiki hake ʻe he tangata heka hoosi ʻae heletā ngingila mo e tao ngingila foki; ʻoku tokolahi ʻaupito ʻae haʻanga, pea ʻoku tokolahi ʻae ʻangaʻanga; pea taʻefaʻalaua honau kakai mate; ʻoku nau humu ki honau ngaahi ʻangaʻanga:
4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival:
Koeʻuhi ko e ngaahi feʻauaki lahi ʻaupito ʻae muitau hoihoifua, ʻae fineʻeiki ʻoe ngaahi mana loi, ʻaia ʻoku fakatau ʻae ngaahi puleʻanga ʻi heʻene faʻa feʻauaki, mo e ngaahi faʻahinga kakai ʻi heʻene mana loi.
5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.
ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, “Vakai, ʻoku ou tuʻu kiate koe; pea te u fakahā ho ngaahi tapaʻi kofu ʻi ho mata, pea te u fakahā ho telefua ki he ngaahi faʻahinga kakai, mo ho mā ki he ngaahi puleʻanga.
6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.
Pea te u lī ʻae meʻa fakalielia kiate koe, mo fakaʻuliʻi koe, pea fokotuʻu koe, ko e siofiaʻanga.
7 És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
Pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻilonga ʻakinautolu ʻoku sio kiate koe, te nau hola meiate koe, mo nau pehē, ‘Kuo fakalala ʻa Ninive: ko hai ʻe tēngihia ia?’ Te u kumi mei fē ha kau fakafiemālie kiate koe?”
8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala?
ʻOku ke lelei koā ʻia No, ʻaia naʻe kakai, pea naʻe tuʻu ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi vaitafe, ʻaia naʻe takatakai ʻe he ngaahi vai, ʻaia ko hono puke ko e tahi, mo hono ʻā naʻe mei he tahi?
9 Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak;
Ko hono mālohiʻanga ʻa ʻItiopea mo ʻIsipite, pea naʻe taʻefaʻalaua ia; ko ho kau tokoni ʻa Puti mo Lupimi.
10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
Ka naʻe ʻave ia, naʻe ʻalu ia ki he pōpula: naʻe laiki foki ʻa ʻene fānau valevale ʻi he muʻa hala ʻoe ngaahi hala kotoa pē: pea naʻa nau talotalo ki heʻene kau mātuʻa, mo hono houʻeiki kotoa pē naʻe haʻi ʻaki ʻae ukamea fihifihi.
11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől.
Ko koe foki te ke kona, ʻe fakafufū koe, ko koe foki te ke kumi mālohi koeʻuhi ko e fili.
12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak.
ʻE tatau hoʻo ngaahi potu mālohi mo e ngaahi ʻakau ko e fiki ʻi hoʻo ʻuluaki toʻukai; ka lulululu, ʻe tō, ʻio, ki he ngutu ʻo ia ʻoku kai.
13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat!
Vakai ko hoʻo kakai ʻoku ʻiate koe, ko e kau fefine; ʻe fakaava ʻaupito ʻae ngaahi matapā ʻo ho fonua ki ho ngaahi fili; ʻe kai ʻe he afi ʻa ho ngaahi songo.
14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt!
Utu hoʻo vai ki he tau, teuteu hoʻo ngaahi kolo tau: ʻalu ki he ʻumea, pea malaki ʻae lahe, ngaohi ke mālohi ʻae taʻoʻanga ʻumea.
15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
ʻE kai koe ʻe he afi ʻi ai; ʻe motuhi koe ʻe he heletā, te ne kai koe ke ʻosi hangē ko e ʻunufe; fakatokolahi koe ʻo hangē ko e ʻunufe, fakatokolahi koe ke hangē ko e heʻe.
16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
Ko hoʻo kau tangata fakatau kuo ke fakatokolahi ʻi he ngaahi fetuʻu ʻoe langi: ʻoku fai ʻae maumau ʻe he ʻunufe, pea ne puna atu.
17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.
ʻOku tatau ho ngaahi tuʻi mo e fanga heʻe, mo hoʻo kau pule mo e fanga heʻe lalahi, ʻaia ʻoku nofo ʻi he ngaahi ʻā ʻi he ʻaho momoko, ka ka hopo hake ʻae laʻā ʻoku nau puna atu, pea ʻoku ʻikai ke kei ʻilo ʻa honau potu pe ʻoku nau ʻi fē.
18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse.
ʻOku mohe hoʻo kau tauhi, ʻe tuʻi ʻo ʻAsilia: ʻe nofo hoʻo ngaahi houʻeiki ʻi he efu: kuo movetevete ʻa hoʻo kakai ʻi he ngaahi moʻunga, pea ʻoku ʻikai ha tangata ʻoku ne tānaki kinautolu.
19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?
ʻOku ʻikai ha fakamoʻui ki ho volu; ʻoku lahi ho lavea; ko kinautolu kotoa pē ʻe fanongo ki hoʻo ongoongo, te nau pasi nima kiate koe: he ko hai ʻakinautolu naʻe ʻikai ke hoko ki ai hoʻo angahala maʻuaipē?
