Náhum 3
1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni.
Woe to the bloody city! It is all full of lies and rapine. The prey departs not.
2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
The noise of the whip, and the noise of the rattling of wheels, and prancing horses, and bounding chariots,
3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
the horseman mounting, and the flashing sword, and the glittering spear, and a multitude of slain, and a great heap of corpses, and there is no end of the bodies. They stumble upon their bodies,
4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival:
because of the multitude of the whoredoms of the well-favored harlot, the mistress of witchcrafts, who sells nations through her whoredoms, and families through her witchcrafts.
5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.
Behold, I am against thee, says Jehovah of hosts, and I will uncover thy skirts upon thy face, and I will show the nations thy nakedness, and the kingdoms thy shame.
6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.
And I will cast abominable filth upon thee, and make thee vile, and will set thee as a gazing-stock.
7 És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
And it shall come to pass, that all those who look upon thee shall flee from thee, and say, Nineveh is laid waste. Who will bemoan her? From where shall I seek comforters for thee?
8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala?
Are thou better than No-amon, that was situated among the rivers, that had the waters round about her, whose rampart was the sea, and her wall was of the sea?
9 Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak;
Ethiopia and Egypt were her strength, and it was infinite. Put and Lubim were thy helpers.
10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
Yet she was carried away. She went into captivity. Her young sons also were dashed in pieces at the head of all the streets. And they cast lots for her honorable men, and all her great men were bound in chains.
11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől.
Thou also shall be drunken. Thou shall be hid. Thou also shall seek a stronghold because of the enemy.
12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak.
All thy fortresses shall be like fig trees with the first ripe figs. If they be shaken, they fall into the mouth of the eater.
13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat!
Behold, thy people in the midst of thee are women. The gates of thy land are set wide open to thine enemies. The fire has devoured thy bars.
14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt!
Draw thee water for the siege. Strengthen thy fortresses. Go into the clay, and tread the mortar. Make strong the brick kiln.
15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
There the fire shall devour thee. The sword shall cut thee off. It shall devour thee like the canker-worm. Make thyself many as the canker-worm. Make thyself many as the locust.
16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
Thou have multiplied thy merchants above the stars of heaven. The canker-worm ravages, and flees away.
17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.
Thy rulers are as the locusts, and thy marshals as the swarms of grasshoppers, which encamp in the hedges in the cold day, but when the sun arises they flee away, and their place is not known where they are.
18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse.
Thy shepherds slumber, O king of Assyria. Thy nobles are at rest. Thy people are scattered upon the mountains, and there is none to gather them.
19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?
There is no assuaging of thy hurt. Thy wound is grievous. All who hear the report of thee clap their hands over thee, for upon whom has not thy wickedness passed continually?
