Mikeás 1
1 Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől.
Daytoy ti sao ni Yahweh nga immay kenni Mikias a taga-Moreset kadagiti al-aldaw da Jotam, Ahaz ken Hezekias, nga ar-ari ti Juda, ti sao a naimatanganna maipapan iti Samaria ken Jerusalem.
2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából!
Dumngegkayo, dakayo amin a tattao. Dumngegka, O daga, ken ti isu-amin nga adda kenka. Agsaksi koma ti Apo a ni Yahweh a maibusor kenka, ti Apo manipud iti nasantoan a templona.
3 Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.
Kitaenyo, rummuar ni Yahweh iti ayanna; bumaba isuna ket rumekenna dagiti pagdaydayawan dagiti pagano iti rabaw ti daga.
4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek.
Malunag dagiti bantay iti babaenna; marunaw dagiti turod a kasla allid iti sangoanan ti apuy, kasla danum a naibuyat iti derraas.
5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
Gapu amin dagitoy iti panagsukir ni Jacob, ken gapu kadagiti basol ti balay ti Israel. Ania ti makagapu iti panagsukir ni Jacob? Saan kadi a ti Samaria? Ania ti makagapu nga adda dagiti lugar a pagdaydayawan idiay Juda? Saan kadi a ti Jerusalem?
6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom.
“Pagbalinekto ti Samaria a gabsuon dagiti nadadael iti tay-ak, a kas iti lugar a pagmulaan laeng iti ubas. Paitulidkonto dagiti bato ti pasdekna idiay tanap; pagparangekto dagiti pundasionna.
7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.
Maburakto dagiti amin a kinitikitan a ladawanna, ken mapuoranto dagiti amin a sagsagut kenkuana. Dadaelekto dagiti amin a didiosenna. Agsipud ta inurnongna dagitoy a sagut iti panagbalangkantisna, ket maisublidanto a kas tangdan ti maysa a balangkantis.”
8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
Daytoyto ti makagapu iti panagdung-aw ken panagladingitko; magnaak a sakasaka ken lamolamo. Agtaguobak a kas iti atap nga aso ken agdung-awak a kas iti kullaaw.
9 Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.
Ngamin, saanen a maagasan dagiti sugatna, ta nakagtengdan idiay Juda. Nakadanondan iti ruangan dagiti tattaok, iti Jerusalem.
10 Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le-Afrában porba heveredtem.
Saanyo nga ibagbaga idiay Gat ti maipapan iti daytoy; saankayo nga agsangit. Agtulidtulidak iti katapukan idiay Bet-Afra.
11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.
Lumabaskayo, agnanaed iti Sapir, a silalamolamo ken nakababain. Saan a rummuar dagiti agnanaed iti Zaanan. Agdungdung-aw ti Bet-Ezel ta awanen ti salaknibda.
12 Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.
Ta agur-uray a sigagagar dagiti agnanaed iti Marot iti naimbag a damag, gapu ta indissuoren ni Yahweh ti didigra kadagiti ruangan ti Jerusalem.
13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!
Dakayo nga agnanaed iti Lakis, ipakoyo dagiti karuahe iti bunggoy dagiti kabalioyo. O Lakis, sika ti nangruggian iti basol ti anak a babai ti Sion, ta nasarakan kenka dagiti panagsalungasing ti Israel.
14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.
Isu a mangtedkanto iti sagut a pammakada iti Moreset-Gat; upayento ti ili ti Akzib dagiti ari ti Israel.
15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!
Dakayo nga agnanaed iti Maresa, iyegkonto kadakayo ti mangtagikua kadakayo. Mapanto aglemmeng dagiti mangidadaulo ti Israel iti kueba ti Adullam.
16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!
Juda, kuskosam ta ulom ken pukisam ta buokmo para kadagiti annakmo a pakaay-ayoam. Agpakalboka a kas iti agila, ta maipanawto a kas balud dagiti annakmo.
