Mikeás 7
1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
Mening ⱨalimƣa way! Qünki mǝn huddi yazdiki mewilǝr yiƣilip, Üzüm ⱨosulidin keyinki wasangdin keyin aq ⱪalƣan birsigǝ ohxaymǝn, Yegüdǝk sapaⱪ yoⱪtur; Jenim tǝxna bolƣan tunji ǝnjür yoⱪtur!
2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Ihlasmǝn kixi zemindin yoⱪap kǝtti, Adǝmlǝr arisida durus birsimu yoⱪtur; Ularning ⱨǝmmisi ⱪan tɵküxkǝ paylimaⱪta, Ⱨǝrbiri ɵz ⱪerindixini tor bilǝn owlaydu.
3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
Rǝzillikni puhta ⱪilix üqün, Ikki ⱪoli uningƣa tǝyyarlanƣan; Əmir «inam»ni soraydu, Soraⱪqimu xundaⱪ; Mɵtiwǝr janab bolsa ɵz jenining nǝpsini axkara eytip beridu; Ular jǝm bolup rǝzillikni toⱪuxmaⱪta.
4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Ularning ǝng esili huddi jiƣandǝk, Əng durusi bolsa, xohiliⱪ tosuⱪtin bǝttǝrdur. Əmdi kɵzǝtqiliring [ⱪorⱪup] kütkǝn kün, Yǝni [Huda] sanga yeⱪinlap jazalaydiƣan küni yetip kǝldi; Ularning alaⱪzadǝ bolup ketidiƣan waⱪti ⱨazir kǝldi.
5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
Ülpitinggǝ ixǝnmǝ, Jan dostungƣa tayanma; Aƣzingning ixikini ⱪuqiⱪingda yatⱪuqidin yepip yür.
6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Qünki oƣul atisiƣa biⱨɵrmǝtlik ⱪilidu, Ⱪiz anisiƣa, Kelin ⱪeyn anisiƣa ⱪarxi ⱪozƣilidu; Kixining düxmǝnliri ɵz ɵyidiki adǝmliridin ibarǝt bolidu.
7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Biraⱪ mǝn bolsam, Pǝrwǝrdigarƣa ⱪarap ümid baƣlaymǝn; Nijatimni bǝrgüqi Hudani kütimǝn; Mening Hudayim manga ⱪulaⱪ salidu.
8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Manga ⱪarap hux bolup kǝtmǝ, i düxminim; Gǝrqǝ mǝn yiⱪilip kǝtsǝmmu, yǝnǝ ⱪopimǝn; Ⱪarangƣuluⱪta oltursam, Pǝrwǝrdigar manga yoruⱪluⱪ bolidu.
9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
Mǝn Pǝrwǝrdigarning ƣǝzipigǝ qidap turimǝn — Qünki mǝn Uning aldida gunaⱨ sadir ⱪildim — U mening dǝwayimni sorap, mǝn üqün ⱨɵküm qiⱪirip yürgüzgüqǝ kütimǝn; U meni yoruⱪluⱪⱪa qiⱪiridu; Mǝn Uning ⱨǝⱪⱪaniyliⱪini kɵrimǝn.
10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Wǝ mening düxminim buni kɵridu, Xuning bilǝn manga: «Pǝrwǝrdigar Hudaying ⱪeni» degǝn ayalni xǝrmǝndilik basidu; Mening kɵzüm uning [mǝƣlubiyitini] kɵridu; U koqidiki patⱪaⱪtǝk dǝssǝp qǝylinidu.
11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
— Sening tam-sepilliring ⱪurulidiƣan künidǝ, Xu künidǝ sanga bekitilgǝn pasiling yiraⱪlarƣa yɵtkilidu.
12 Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.
Xu künidǝ ular yeningƣa kelidu; — Asuriyǝdin, Misir xǝⱨǝrliridin, Misirdin [Əfrat] dǝryasiƣiqǝ, dengizdin dengizƣiqǝ wǝ taƣdin taƣƣiqǝ ular yeningƣa kelidu.
13 És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
Biraⱪ yǝr yüzi bolsa ɵzining üstidǝ turuwatⱪanlar tüpǝylidin, Yǝni ularning ⱪilmixlirining mewisi tüpǝylidin harabǝ bolidu.
14 Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
— Ɵz hǝlⱪingni, yǝni ormanda, Karmǝl otturisida yalƣuz turuwatⱪan Ɵz mirasing bolƣan padini, Tayaⱪ-ⱨasang bilǝn ozuⱪlandurƣaysǝn; Ⱪǝdimki künlǝrdikidǝk, Ular Baxan ⱨǝm Gilead qimǝnzarlirida ⱪaytidin ozuⱪlansun!
15 Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
— Sǝn Misir zeminidin qiⱪⱪan künlǝrdǝ bolƣandǝk, Mǝn ularƣa karamǝt ixlarni kɵrsitip berimǝn.
16 Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
Əllǝr buni kɵrüp barliⱪ ⱨǝywisidin hijil bolidu; Ⱪolini aƣzi üstigǝ yapidu, Ⱪulaⱪliri gas bolidu;
17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
Ular yilandǝk topa-qangni yalaydu; Yǝr yüzidiki ɵmiligüqilǝrdǝk ɵz tɵxükliridin titrigǝn peti qiⱪidu; Ular ⱪorⱪup Pǝrwǝrdigar Hudayimizning yeniƣa kelidu, Wǝ sening tüpǝylingdinmu ⱪorⱪidu.
18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Ⱪǝbiⱨlikni kǝqüridiƣan, Ɵz mirasi bolƣanlarning ⱪaldisining itaǝtsizlikidin ɵtidiƣan Tǝngridursǝn, U aqqiⱪini mǝnggügǝ saⱪlawǝrmǝydu, Qünki U meⱨir-muⱨǝbbǝtni huxalliⱪ dǝp bilidu. Kim sanga tǝngdax ilaⱨdur?
19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
— U yǝnǝ bizgǝ ⱪarap iqini aƣritidu; Ⱪǝbiⱨliklirimizni U dǝssǝp qǝylǝydu; Sǝn ularning barliⱪ gunaⱨlirini dengiz tǝglirigǝ taxlaysǝn.
20 Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
— Sǝn ⱪǝdimki künlǝrdin beri ata-bowilirimizƣa ⱪǝsǝm ⱪilƣan ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪǝtni Yaⱪupⱪa, Ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbǝtni Ibraⱨimƣa yǝtküzüp kɵrsitisǝn.
