Mikeás 7
1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
Asi-ak pay! Para kaniak ket kasla nalpasen iti panagaapit iti bunga a maapit iti kalgaw, kasta met ti matudtod a nabati nga ubas kadagiti kaubasan: Awanen ti masarakan a rinaay a prutas, ngem tarigagayak pay laeng dagiti umuna a naluom a bunga ti igos.
2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Napukawen ti nadiosan a tao iti daga; awanen ti nabati a nalinteg kadagiti tattao. Agsanebda amin a mangpatay iti sabali a tattao; anupen ti tunggal maysa ti kabsatna.
3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
Nalaingda nga agaramid iti kinaranggas: agdawat ti kuarta ti agturay, agdawat iti pasuksok ti ukom, ken ibagbaga ti nabileg a tao kadagiti dadduma a tattao dagiti kayatna a gun-oden. Ket agpanggepda iti dakes a sangsangkamaysa.
4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Maiyarig iti siitan a mula dagiti kalaingan ken maiyarig iti naiyalad a siitan a mula ti kalilintegan kadakuada. Daytoy ti aldaw nga imballaag dagiti pagbanbantayenyo, ti aldaw iti pannakadusayo. Dimtengen ita ti pannakaburiborda.
5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
Saanka nga agtalek iti uray siasino a kaarubam, saanmo nga ited ti talekmo iti uray siasinoman a gayyem. Agannadka kadagiti isawsawangmo uray iti babai nga aggid-idda iti takiagmo.
6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Ta saanen a dayawen ti anak a lalaki ti amana, tumakder ti anak a babai a maibusor iti inana, ken busoren ti manugang a babai ti katuganganna a babai. Dagiti kabusor ti tao ket dagiti tattao iti bukodna a balay.
7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Ngem no maipapan kaniak, kumitaak kenni Yahweh. Urayek ti Dios ti pannakaisalakanko; denggennakto ti Diosko.
8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Saandak a katawaan, dakayo a kabusorko. Kalpasan ti pannakatnagko, bumangonakto. Inton agtugawak iti kasipngetan, agbalinto ni Yahweh a silawko.
9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
Gapu ta nagbasolak kenni Yahweh, lak-amek ti pungtotna agingga nga ikaluyanak, ken ukomennak. Ipannakto iti lawag, ket makitakto ti panangispalna kaniak iti kinalintegna.
10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Ket makitanto dayta dagita kabusorko, ket mabainanto dagidiay nagkuna kaniak, “Sadino ti ayan ni Yahweh a Diosmo?” Kitaekto isuna; mabaddebaddekanto isuna a kasla pitak kadagiti kalsada.
11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
Dumtengto ti aldaw a panangpatakdermo kadagiti padermo; iti dayta nga aldaw, maipalawanto la unay dagiti beddengmo.
12 Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.
Iti dayta nga aldaw, umayto kenka dagiti tattaom, nga aggapu iti Asiria ken kadagiti siudad ti Egipto, manipud Egipto agingga iti dakkel a karayan, ti Euprates, manipud iti baybay agingga iti sabali a baybay, manipud iti bantay agingga iti dadduma bantay.
13 És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
Ket aglangalangto dagidiay a daga gapu kadagiti tattao nga agnanaed ita sadiay, gapu iti bunga dagiti aramidda.
14 Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
Ipastormo dagiti tattaom babaen iti sarukodmo, ti arban a kas tawidmo. Uray no agnanaedda nga agwaywayas iti kabakiran ti Bantay Carmel, palubosam ida a mangan idiay Basan ken Galaad a kas idi punganay.
15 Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
Kas kadagiti al-aldaw idi rimmuarkayo iti daga ti Egipto, ipakitakto kadakuada dagiti milagro.
16 Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
Makitanto dagiti nasion ti aramiden ni Yahweh ket mabainandanto gapu ta awan ti bilegda. Iyapputdanto dagiti imada kadagiti ngiwatda; agbalindanto a tuleng.
17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
Dildilandanto ti tapok a kas iti uleg, kas kadagiti parsua nga agkarkaradap iti rabaw ti daga. Rummuardanto kadagiti rukibda a mabutbuteng; umasidegdanto a mabutbuteng kenka, O Yahweh a Diosmi, ket agbutengdanto gapu kenka.
18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Siasino ti Dios a kas kenka, sika a mangikkat iti basol, sika a saan a mangikankano iti salungasing dagiti nabatbati a tattao a tawidmo? Saan nga agnanayon ti ungetmo gapu ta pagaayatmo nga ipakita kadakami ti kinapudnom iti tulagmo.
19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
Maasiankanto manen kadakami; ibaddebaddekmonto dagiti basolmi. Ibellengmonto iti lansad ti baybay dagiti amin a basbasolmi.
20 Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
Impaaymonto ti kinapudno kenni Jacob ken ti kinapudnom iti tulagmo kenni Abraham, a kas inkarim kadagiti kapuonanmi idi un-unana nga al-aldaw.
