< Mikeás 4 >
1 És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
Hagi henka mago kna ne-eankino ananknama efore'ma hanigeno'a, menima Ra Anumzamofo mono noma me'nea agonamo'a mago'a agonaramina zamagatereno onaga'a me'neno, marerisa agona megahie. Ana hu'nesige'za kokankokama ama mopafima mani'naza vahe'mo'za timo'ma evuvavama nehiaza hu'za ana agonafi evava hugahaze.
2 Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
Kokankokati'ma esaza vahe'mo'za amanage hugahaze. Enketa Ra Anumzamofo agonafima Israeli vahe'mokizmi Anumzamofo mono nompi vanunkeno, Agra'a avu'ava zana rempi huramisigeta, Agri kante vano hanune hu'za hugahaze. Na'ankure Ra Anumzamo'ma rempima huramisia kasegemo'a Saoini agonafinti atiramino vuno eno nehanigeno, Agri nanekemo'a Jerusalemi kumapinti atiramigahie.
3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
Anumzamo'a vahe'mokizmi nenekea refko huno knaza zamia e'nerino, hankave vahe'ma afete moparegama umani emanima hu'naza vahe'mo'zama ha'ma hunaku'ma hanazana eri amne hugahie. Ana hanige'za vahe'mo'za bainati kazinkno zamia rukuta huza mopama rekori azota tro nehu'za, karugru keve zamia ruguta huza zafama rosesaza kazi tro hugahaze. Mago kumamo'ma otino mago kuma'ma ha'ma hunentea zana, omanesigeno ha'ma hu avu'ava zama rempima nehaza zamo'enena omanegahie.
4 És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
Ana hanigeno mago'mago vahe'mo'a agra'a krepimofo agafafine, fiki zafamofo agafafi manitere hugahie. Na'ankure mago vahe'mo'a eno eme zamazeri korora osugahie. Monafima mani'naza Sondia Vahe'mofo Ra Anumzamo ama ana nanekea huvempa nehie.
5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
Maka ama mopafima nemaniza vahe'mo'za zamagra'a anumza amage antetere hugazanagi, Ra Anumzana Anumzantimofo amage anteta tagra vuvava hugahune.
6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
Ra Anumzamo'a huama huno, Ana knafina Nagra agiama haviza hu'nesia vahe'ene, ru moparegama kinama ome hu'naza vahera zamazeri atru nehu'na, knazama zami'na zamazeri haviza huge'za zamasu zampima umani'naza vahe'enena ete zamazeri atru hugahue.
7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
Hagi zamagama havizama hunege'za kama vuga'ma osu'naza vahe'ma osi'ama mani'naza nagara zamazeri atru hugahue. Ana nehu'na ru kumategama kinama ome hu'za mani'naza nagamokizmia zamazeri hanavetisuge'za hanave vahe fore hugahaze. Ana nehanage'na Ra Anumzamo'na Jerusalemi kumate mani'nena Nagrania kegava huzmante vava hugahie.
8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
Hianagi kagra Jerusalemi kumamoka, Ra Anumzamofo vahe'mokizmi hankave vihu kegina mani'nanankino, kinima maninka kegavama nehana hankavemo'ene hihamuka'amo'enena ete kagrite egahie. Ana hanigeno kinima mani anante anante'ma huno kegavama hu'zamo'a hentofa Jerusalemi kumanifi meno vugahie.
9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
Hianagi Jerusalemi kumamoka nagafare rankea hunka krafagea nehane? Kinima manino kagri'ma kegavama hugante vahera omani'nazafi? Knare antahintahima kamino kazeri fatgoma hu vahera omani'nazafi? Hagi mago a'mo'ma mofavre ante'naku nehigeno atama negriankna huno katazamo kazeri anakinte'ne.
10 Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.
Jerusalemi kumapima nemaniza vahe'mota, mago a'mo'ma mofavre antenaku'ma higeno atama negrigeno omeru emeru nehuno karagi'ma riaza hiho. Na'ankure menina ran kumara atreta kama kokampi amate umanigahaze. Tamagra Babiloni moparega vuta kina ome hugahaze. Hianagi anantegatira Ra Anumzamo'a tamagu'vazino, tamagri ha' vahe'mokizami hankavefintira ete tamavregahie.
11 Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
Hianagi menina ama knarera rama'a kumapi vahe'mo'za eri tru hu'za hara huramantenaku nehu'za amanage hu'za nehaze. Jerusalemi kumara eri haviza huteta, havizama haniazana kesanune hu'za nehaze.
12 De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
Hianagi ana vahe'mo'za Ra Anumzamofo antahizamo'a inankna hu'nefi antahi amara nosaze. Anumzamo'a magopi zamazeri tru huteno, witima magopi erintete'za havereti refazafuma nepazankna hunaku antahintahia retro nehuno zamazeri atru nehianagi, zamagra anazana ke'za antahi'za nosaze.
13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
Jerusalemi kumapima nemaniza vahe'mota otita tamagri ha' vahe'ma mani'nazana ome zamaheta zamazeri havizantfa hiho huno Ra Anumzamo'a hu'ne. Na'ankure Nagra hankanavea tamisanugeno, tamagri hankavemo'a hankavenentake huno mago ainireti tro hu'naza pazivekna nehanigeno, tamagiamo'a bronsigna hu'nesanigeta, rama'a kumatamimpi vahera hara huzamanteta zamazeri havizantfa nehutma, havi kanteti'ma eri'naza feno zantamina eritma, maka ama mopama kegavama hu'noa Ra Anumzamo'na eme namigahaze.