Mikeás 4
1 És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
A I na la mahope e hookupaaia ka mauna o ka hale o Iehova, maluna o na mauna, A e hookiekieia oia maluna o na puu; a e holo na kanaka i ona la.
2 Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
A e hele na lahuikanaka he nui, a e olelo aku, E hele mai, a e pii aku kakou i ka mauna o Iehova, A i ka hale o ke Akua o Iakoba; A e ao mai ia ia kakou i kona mau aoao, A e hele kakou ma kona mau alanui; No ka mea, e hele ke kanawai mai Ziona aku, A o ka olelo a Iehova mai Ierusalema aku.
3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
A e hooponopono no ia iwaena o na kanaka he nui, A e ao aku i na lahuikanaka ikaika, loihi loa aku; A e kui lakou i ka lakou mau pahikaua i oopalau, A i ka lakou mau ihe i pahipaipai: Aole e hapai ka lahuikanaka i ka pahikaua ku e i ka lahuikanaka, Aole hoi e ao hou lakou i ke kaua.
4 És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
A e noho kela kanaka keia kanaka malalo o kona kumuwaina, a malalo o kona laau fiku, Aohe mea nana e hoomakau mai; No ka mea, o ka waha o Iehova o na kaua, ka i olelo mai.
5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
No ka mea, e hele na kanaka a pau, o kela kanaka keia kanaka ma ka inoa o kona akua, A e hele kakou ma ka inoa o Iehova ko kakou Akua, ia ao aku ia ao aku.
6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
I kela la, wahi a Iehova, houluulu au i ka mea oopa, A e hoakoakoa i ka mea i hookukeia'ku, a i ka mea a'u i hookaumaha ai:
7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
A e hoolilo au i ka mea oopa i koena, A i ka mea i hookuke loihi ia'ku, i lahuikanaka ikaika; A e noho alii o Iehova maluna o lakou ma ka mauna o Ziona, mai ia manawa aku, a i ka wa mau loa aku no.
8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
A o oe, e ka halekiai o ka poe holoholona, Ka puu o ke kaikamahine a Ziona, E hele mai no ia iou la, O ke alii ana mamua; E hele mai ke aupuni i ke kaikamahine o Ierusalema.
9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
Ano, no ke aha la kou uwe nui ana? Aole anei he alii iloko ou? Ua make anei kou kakaolelo? No ka mea, ua loohia oe e ka eha, e like me ka wahine nahukuakoko.
10 Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.
E haalulu, a e kuakoko, e ke kaikamahine o Ziona, me he wahine hanau la: No ka mea, ano e hele aku oe mai ke kulanakauhale aku, A e noho oe ma ke kula, A e hele aku oe a Babulona; A malaila e hoopakeleia oe; Malaila e hoola mai ai o Iehova ia oe mai ka lima mai o ko oukou poe enemi.
11 Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
Ano hoi, ua nui na lahuikanaka i akoakoa ku e mai ia oe, Ka mea e olelo ana, E hoohaumiaia oia, a e nana aku ko kakou maka i Ziona.
12 De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
Aka, aole lakou i ike i na manao o Iehova, Aole i ike lakou i kona noonoo ana: No ka mea, e hoakoakoa oia ia lakou, me he pua la ma kahi hehi palaoa.
13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
E ku iluna, a e hehi iho, e ke kaikamahine o Ziona; No ka mea, o hoolilo aku au i kou pepeiaohao i hao, A e hoolilo hoi au i kou mau maiuu wawae i keleawe: A e kui iho oe a liilii na kanaka he nui: A e hoolaa aku au i ka lakou loaa no Iehova, A i ko lakou waiwai no ka Haku o ka honua a pau.
