Mikeás 3
1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!
Pea ne u pehē, “ʻOku ou kole, fanongo ʻakimoutolu ʻae kau mātuʻa ʻa Sēkope, pea mo kimoutolu ʻae houʻeiki ʻoe fale ʻo ʻIsileli; ʻikai ʻoku ngali mo kimoutolu ke ʻilo ʻae fakamaau?
2 Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!
ʻAkimoutolu ʻoku fehiʻa ki he lelei, kae manako ki he kovi; ʻaia ʻoku fohi honau kili meiate kinautolu, pea mo honau kakano mei honau ngaahi hui.
3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
ʻAkimoutolu ʻoku kai ʻae kakano ʻo hoku kakai foki, pea fohi ʻa honau kili meiate kinautolu; pea ʻoku nau fesiʻi honau ngaahi hui, mo tuʻutuʻu fakaikiiki ʻakinautolu, ʻo hangē ka teu ki he kulo, pea hangē ko e kakano ʻi he loto kulo.
4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.
Pea te nau toki tangi kia Sihova, ka ʻe ʻikai te ne tokangaʻi kinautolu: ko e moʻoni ʻe fakafufū ʻe ia ʻa hono fofonga meiate kinautolu ʻi he kuonga ko ia, ʻo hangē ko ʻenau ngāue kovi ʻi heʻenau ngaahi faianga.”
5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.
ʻOku pehē ʻe Sihova ki he kau palōfita, ʻaia ʻoku fakahēʻi ʻa hoku kakai; ʻakinautolu ʻoku uʻu ʻaki honau nifo, pea kalanga, “Fiemālie;” pea ko ia ʻoku ʻikai ke ai ki honau ngutu, ʻio, ʻoku nau te u tau kiate ia:
6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.
“Ko ia ʻe ʻiate kimoutolu ʻae pō, ke ʻoua naʻa mou maʻu ha meʻa hā mai; pea ʻe poʻuli kiate kimoutolu ke ʻoua naʻa mou kikite; pea ʻe tō ʻae laʻā ki he kau palōfita, pea ʻe poʻuli ʻae ʻaho kiate kinautolu.
7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.
Pea ʻe toki mā ʻae kau kikite, pea puputuʻu ʻae kau fakaʻilo meʻa: ʻio, ko e moʻoni, te nau ʻufiʻufi kotoa pē honau loungutu; he ʻoku ʻikai ha tali mei he ʻOtua.
8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.
Ka ko e moʻoni ʻoku ou pito ʻi he mālohi mei he Laumālie ʻo Sihova, pea mo e fakamaau, mo e faʻa fai, ke fakahā kia Sēkope ʻene hia, pea ki ʻIsileli ʻa ʻene angahala.
9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;
ʻOku ou kole, fanongo ki ai, ʻakimoutolu ʻae kau mātuʻa ʻi he fale ʻo Sēkope, mo e houʻeiki ʻoe fale ʻo ʻIsileli, ʻaia ʻoku fehiʻa ki he fakamaau, mo liliu ʻae meʻa totonu kotoa pē.
10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!
ʻOku nau langa ʻa Saione ʻaki ʻae toto, mo Selūsalema ʻi he angahala.
11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
Ko e kau mātuʻa ʻi ai ʻoku fakamaau ke maʻu ʻae foaki, pea ko e kau taulaʻeiki ʻo ia ʻoku ako ke maʻu totongi, pea ʻoku kikite ʻae kau palōfita ke maʻu paʻanga; ka ʻoku nau falala kia Sihova, mo pehē, “ʻIkai ʻoku ʻiate kitautolu ʻa Sihova? ʻE ʻikai ha kovi ʻe hoko kiate kitautolu.”
12 Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.
Ko ia, koeʻuhi ko kimoutolu, ʻe keli ʻa Saione ʻo hangē ko e ngoue, pea ʻe hoko ʻa Selūsalema ko e ngaahi tuʻunga, pea mo e moʻunga ʻoe fale, ke hangē ko e ngaahi potu māʻolunga ʻoe vao ʻakau.
