Mikeás 3
1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!
Eka ne awacho niya, “Winjuru un jotelo maka Jakobo, un jotelo mag dhood Israel. Donge onego ungʼe ngʼado bura kare.
2 Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!
Umon gi gik mabeyo to uhero gik maricho; ukidho pien joga oko ka uyiecho ringʼo oko e chokegi.
3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
Uchamo ringre joga, uyiecho pien dendgi, kendo utoyo chokegi matindo tindo. Ukengogi ka ringʼo midwa chielo, ka ringʼo midwa tedo e agulu?”
4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.
Kinde biro ma giniywag ne Jehova Nyasaye to ok enodwokgi ngangʼ. Kindeno enopandnegi wangʼe nikech gik maricho magisetimo.
5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.
Ma e gima Jehova Nyasaye wacho: “Ne jonabi mane omiyo joga obaro oweyo yo, ka ngʼato omiyogi chiemo to giwacho ni, ‘kwe nitie,’ to ka ok omiyogi chiemo, to giikore tugo kode lweny.
6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.
Kuom mano otieno biro choponu ma ok nune fweny, mudho nojuku ma ok nungʼe weche mopondo. Chiengʼ biro podho ne jonabi kendo odiechiengʼ nolokrenegi mudho.
7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.
Jokor wach wigi biro kuot kendo jo-nyakalondo none wichkuot. Dhogi nomoki nikech ok giniyud dwoko moa kuom Nyasaye.”
8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.
An to apongʼ gi teko, apongʼ gi Roho mar Jehova Nyasaye, kod adiera kod nyalo mar hulo ne joka Jakobo kethogi, mar nyiso jo-Israel richogi gi kethogi.
9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;
Winjuru wachni, un jotelo mag dhood Jakobo, un jotelo mag dhood Israel, un ma usin gadiera kendo uriambo,
10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!
un mugero Sayun gi remo, to Jerusalem gi timbe mamono.
11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
Jotende ngʼado bura ka omigi asoya. Jodolo mag-gi bende puonjo weche mag chik komigi chudo, kendo jonabi mage koro wach mana komigi chudo. To pod giyiengore mana kuom Jehova Nyasaye kagiwacho niya, “Donge Jehova Nyasaye ni e dierwa, onge masira mabiro makowa.”
12 Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.
Emomiyo Sayun ibiro pur ka puodho, Jerusalem biro dongʼ gunda, got matin mogerie hekalu nobed ka bungu motwere moyugno.
