Mikeás 1
1 Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől.
Ko e folofola ʻa Sihova ʻaia naʻe hoko kia Maika, ko e tangata Molesi, ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Sotami, mo ʻAhasi, mo Hesekaia, ko e ngaahi tuʻi ʻo Siuta, ʻaia naʻa ne mamata ai naʻe kau ki Samēlia mo Selūsalema.
2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából!
Fanongo ʻakimoutolu ʻae kakai kotoa pē; fakafanongo ʻe māmani, mo ia kotoa pē ʻoku ʻi ai: pea tuku ke talatalaakiʻi ʻakimoutolu ʻe he ʻEiki ko e ʻOtua, ko e ʻEiki mei hono fale tapu.
3 Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.
He vakai, ʻoku hāʻele mai ʻa Sihova mei hono potu, pea te ne hāʻele mai mo tuʻu ʻi he potu māʻolunga ʻo māmani.
4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek.
Pea ʻe vela ʻo vai ʻae ngaahi moʻunga ʻi lalo ʻiate ia, pea ʻe mafahi ʻae ngaahi teleʻa, hangē ko e pulu ʻi he ʻao ʻoe afi, pe hangē ko e vai ʻoku lilingi ʻi ha potu tahifohifo.
5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
“ʻOku hoko ʻae ngaahi meʻa ni, koeʻuhi ko e angahala ʻa Sēkope, pea koeʻuhi ko e ngaahi hia ʻae fale ʻo ʻIsileli. Ko e hā ʻae angahala ʻa Sēkope? ʻIkai ko Samēlia? Pea ko e hā ʻae ngaahi potu Māʻolunga ʻo Siuta? ʻIkai ko Selūsalema?
6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom.
Ko ia te u ngaohi ʻa Samēlia ke hangē ha puke ʻoe ngoue, pea hangē ko e ngaahi vaʻa ʻakau ʻoku tō ʻi he ngoue vaine: pea te u lilingi ʻae ngaahi maka ʻo ia ki he teleʻa, pea te u fakahā ʻa hono ngaahi tuʻunga.
7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.
Pea ko e ngaahi tamapua kuo tongi ʻi ai, ʻe laiki, pea ko e ngaahi totongi kotoa pē ʻo ia, ʻe tutu ʻaki ʻae afi, pea ko e ngaahi tamapua ko ia te u fakalala: he naʻa ne tānaki ia mei he totongi ʻoe muitau, pea ʻe foki ia ki he totongi ʻoe muitau.”
8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
Ko ia te u tangilāulau mo ʻioho, te u ʻalu veteki pe mo telefua: te u tangi ʻo hangē ha fanga siakali, pea tangi mamahi ʻo hangē ko e fanga lulu.
9 Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.
He ko hono lavea ʻoku taʻefaʻafakamoʻui; he kuo hoko ia ʻo aʻu ki Siuta, kuo ne hoko ki he matapā ʻo hoku kakai, ʻio, ki Selūsalema.
10 Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le-Afrában porba heveredtem.
ʻOua naʻa fakahā ia ʻi Kati, ʻoua ʻaupito naʻa mou tangi: ʻi he fale ʻo ʻAfala, ke ke tekefili ʻi he efu.
11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.
Mole atu ʻa koe ʻoku nofo ʻi Safila, mo e mā ʻa ho telefua: naʻe ʻikai ke hū mai ʻae kakai ʻo Senani ʻi he tangi ʻa Petesili; te ne maʻu meiate kimoutolu ʻa hono tuʻunga.
12 Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.
He naʻe tatali ʻamanaki pe ki he lelei ʻae kau nofo ʻi Maloti: ka naʻe hoko ʻae kovi meia Sihova, ki he matapā ʻo Selūsalema.
13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!
ʻE! ʻA koe ʻoku nofo ʻi Lakisi, noʻotaki ʻae saliote ki he manu veʻe vave: ko e kamataʻanga ia ʻoe angahala ki he ʻofefine ʻa Saione: he ko e ngaahi angahala ʻa ʻIsileli, naʻe ʻilo ʻiate koe.
14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.
Ko ia te ke ange ʻae ngaahi foaki ki Molesiti-Kati: ʻe hoko ʻae ngaahi fale ʻo ʻAkisipi, ko e loi ki he ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli.
15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!
Ka te u ʻomai ha foha hoko kiate koe, ʻa koe ʻoku nofo ʻi Malesa: te ne haʻu ki ʻAtulami, ko e nāunau ʻo ʻIsileli.
16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!
Fakatekefua mo kosi koe, koeʻuhi ko hoʻo fānau fakapelepeleʻi; fakalahi ho tula hangē ko e ʻikale; he kuo nau ʻalu ki he pōpula meiate koe.
