Máté 8
1 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.
U taƣdin qüxkǝndǝ, top-top kixilǝr uningƣa ǝgixip mangdi.
2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
Wǝ mana, mahaw kesili bar bolƣan bir kixi uning aldiƣa kelip, bexini yǝrgǝ urup tizlinip: — Tǝⱪsir, ǝgǝr halisingiz, meni kesilimdin pak ⱪilalaysiz! — dedi.
3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
Əysa uningƣa ⱪolini tǝgküzüp turup: — Halaymǝn, pak bolƣin! — dewidi, bu adǝmning mahaw kesili xuan pak bolup saⱪaydi.
4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
Əysa uningƣa: — Ⱨazir bu ixni ⱨeqkimgǝ eytma, bǝlki udul berip kaⱨinƣa ɵzüngni kɵrsitip, ularda bir guwaⱨliⱪ bolux üqün, Musa bu ixta ǝmr ⱪilƣan ⱨǝdiyǝ-ⱪurbanliⱪni sunƣin, — dedi.
5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
U Kǝpǝrnaⱨum xǝⱨirigǝ barƣanda, [rimliⱪ] bir yüzbexi uning aldiƣa kelip, uningdin yelinip:
6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
— Tǝⱪsir, qakirim palǝq bolup ⱪelip, bǝk azablinip ɵydǝ yatidu, — dedi.
7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Mǝn berip uni saⱪaytip ⱪoyay, — dedi Əysa.
8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
Yüzbexi jawabǝn: — Tǝⱪsir, torusumning astiƣa kirixingizgǝ layiⱪ ǝmǝsmǝn. Pǝⱪǝt bir eƣizla sɵz ⱪilip ⱪoysingiz, qakirim saⱪiyip ketidu.
9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
Qünki mǝnmu baxⱪa birsining ⱨoⱪuⱪi astidiki adǝmmǝn, mening ⱪol astimda lǝxkǝrlirim bar. Birigǝ bar desǝm baridu, birigǝ kǝl desǝm, kelidu. Ⱪulumƣa bu ixni ⱪil desǝm, u xu ixni ⱪilidu, — dedi.
10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Əysa bu gǝplǝrni anglap, ⱨǝyran boldi. Ɵzi billǝ kǝlgǝnlǝrgǝ: — Mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, bundaⱪ ixǝnqni ⱨǝtta Israillar arisidimu tapalmiƣanidim.
11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
Silǝrgǝ xuni eytayki, nurƣun kixilǝr künqiⱪix wǝ künpetixtin kelip, ǝrx padixaⱨliⱪida Ibraⱨim, Isⱨaⱪ wǝ Yaⱪuplar bilǝn bir dastihanda olturidu.
12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
Lekin bu padixaⱨliⱪning ɵz pǝrzǝntliri bolsa, sirtta ⱪarangƣuluⱪⱪa taxlinip, u yǝrdǝ yiƣa-zarlar kɵtüridu, qixlirini ƣuqurlitidu, — dedi.
13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
Andin, Əysa yüzbexiƣa: — Ɵyünggǝ ⱪayt, ixǝnginingdǝk sǝn üqün xundaⱪ ⱪilinidu, dedi. Ⱨeliⱪi qakarning kesili xu pǝyttǝ saⱪaytildi.
14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
Əysa Petrusning ɵyigǝ barƣanda, Petrusning ⱪeynanisining ⱪizip orun tutup yetip ⱪalƣinini kɵrdi.
15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
U uning ⱪolini tutiwidi, uning ⱪizitmisi yandi. [Ayal] dǝrⱨal ornidin turup, Əysani kütüxkǝ baxlidi.
16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
Kǝq kirgǝndǝ, kixilǝr jin qaplaxⱪan nurƣun adǝmlǝrni uning aldiƣa elip kelixti. U bir eƣiz sɵz bilǝnla jinlarni ⱨǝydiwǝtti wǝ barliⱪ kesǝllǝrni saⱪaytti.
17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
Buning bilǝn, Yǝxaya pǝyƣǝmbǝr arⱪiliⱪ yǝtküzülgǝn: «U ɵzi aƣriⱪ-silaⱪlirimizni kɵtürdi, kesǝllirimizni üstigǝ aldi» degǝn sɵz ǝmǝlgǝ axuruldi.
18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
Əysa ɵzini oriwalƣan top-top kixilǝrni kɵrüp, [muhlisliriƣa] dengizning u ⱪetiƣa ɵtüp ketixni ǝmr ⱪildi.
19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
Xu qaƣda, Tǝwrat ustazliridin biri kelip, uningƣa: — Ustaz, sǝn ⱪǝyǝrgǝ barsang, mǝnmu sanga ǝgixip xu yǝrgǝ barimǝn, — dedi.
20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
Əysa uningƣa: — Tülkilǝrning ɵngkürliri, asmandiki ⱪuxlarning uwiliri bar; biraⱪ Insan’oƣlining bexini ⱪoyƣudǝk yerimu yoⱪ, — dedi.
21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Muhlisliridin yǝnǝ biri uningƣa: — Rǝb, mening awwal berip atamni yǝrlikkǝ ⱪoyuxumƣa ijazǝt bǝrgǝysǝn, — dedi.
22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Biraⱪ Əysa uningƣa: — Manga ǝgǝxkin, wǝ ɵlüklǝr ɵz ɵlüklirini yǝrlikkǝ ⱪoysun, — dedi.
23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
U kemigǝ qüxti, muhlislirimu qüxüp billǝ mangdi.
24 És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
Wǝ mana, dengiz üstidǝ ⱪattiⱪ boran qiⱪip kǝtti; xuning bilǝn dolⱪunlar kemidin ⱨalⱪip kemini ƣǝrⱪ ⱪiliwetǝy dǝp ⱪaldi. Lekin u uhlawatatti.
25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
Muhlislar kelip uni oyƣitip: — I ustaz, bizni ⱪutuldurƣaysǝn! Biz ⱨalakǝt aldida turimiz — dedi.
26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
— Nemixⱪa ⱪorⱪisilǝr, i ixǝnqi ajizlar! — dedi u wǝ ornidin turup, boran-qapⱪunƣa wǝ dengizƣa tǝnbiⱨ beriwidi, ⱨǝmmisi birdinla tinqidi.
27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
Muhlislar intayin ⱨǝyran bolup, bir-birigǝ: — Bu zadi ⱪandaⱪ adǝmdu? Ⱨǝtta boran-qapⱪunlar wǝ dengizmu uningƣa boysunidikǝn-ⱨǝ! — dǝp ketixti.
28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
Əysa dengizning u ⱪetidiki Gadaraliⱪlarning yurtiƣa barƣinida, jin qaplaxⱪan ikki kixi gɵrliridin qiⱪip uningƣa aldiƣa kǝldi. Ular xunqǝ wǝⱨxiy idiki, ⱨeqkim bu yǝrdin ɵtüxkǝ jür’ǝt ⱪilalmaytti.
29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
Uni kɵrgǝndǝ ular: — I Hudaning Oƣli, sening biz bilǝn nemǝ karing! Sǝn waⱪit-saiti kǝlmǝyla bizni ⱪiyniƣili kǝldingmu? — dǝp towlidi.
30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
Xu yǝrdin heli yiraⱪta qong bir top tongguz padisi otlap yürǝtti.
31 Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
Jinlar ǝmdi uningƣa: — Əgǝr sǝn bizni ⱪoƣliwǝtmǝkqi bolsang, bizni tongguz padisi iqigǝ kirgüzüwǝtkǝysǝn, — dǝp yalwuruxti.
32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
U ularƣa: — Qiⱪinglar! — dewidi, jinlar qiⱪip, tongguzlarning tenigǝ kiriwaldi. Mana, pütkül tongguz padisi tik yardin etilip qüxüp, sularda ƣǝrⱪ boldi.
33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
Lekin tongguz baⱪⱪuqilar bǝdǝr ⱪeqip, xǝⱨǝrgǝ kirip, bu ixning bax-ahirini, jümlidin jin qaplaxⱪan kixilǝrning kǝqürmixlirini halayiⱪⱪa eytip berixti.
34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
Wǝ mana, pütün xǝⱨǝrdikilǝr Əysa bilǝn kɵrüxkili qiⱪti. Ular uni kɵrgǝndǝ, uning ɵzlirining xu rayonidin ayrilip ketixini ɵtündi.
