Máté 8
1 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.
Hagi Jisasi'ma agonaregati'ma eramige'za, tusi'a vea krerfamo'za amage vu'naze.
2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
Mago fugo namure'nea ne'mo'a, avuga rena emereno amanage hu'ne, Ramoka Kagrama naza huku'ma nehanunka, Kagra amane nazeri avusese hugahane.
3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
Higeno Jisasi'a azana antegantuteno ana ne'mofo avufare avako nehuno, anage hu'ne, Nagrima navesiana, fugo namunka'amo'a amane hugahie. Higeno ame huno ana fugo namumo'a afe higeno, avusese hu'ne.
4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
Jisasi'a ana nera asami'ne, Kagra kva hunka, ama zankura mago'mofona osamitfa huo. Hagi pristi nete vunka, kavufa ome averinka ofa erinka vunka, Mosesema hu'nea kante antenka zamagrite eri ama huo.
5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
Jisasi'ma Kapeniumu kumate uhanatigeno'a, 100'a sondia vahe'mokizmi kva ne'mo (sensurien), Agrite eno aza hinogu antahige'ne.
6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
Agra anage hu'ne, Ranimoka eri'za ne'ni'a avufgamo'a frigeno, tusi'a atazampi nonte maseno mani'ne.
7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Higeno Knareki'na vu'na ome eri so'e huntegahue.
8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
Hianagi ana sondia kva ne'mo'a kenona'a anage hu'ne, Ramoka, nagra knarera osu'noankinka, eno hanugenka nagri nompina omegahane. Hanki amane ke'age nehugeno, eri'za ne'nia knare hunteno.
9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
Na'ankure nagranena mago kva vahe'mofo hinkanaga mani'nogeno, sondia vahe'mo'zanena nagri hinkanaga mani'nazage'na, mago'mofonku hu'na vuo hugeno, agra nevie. Mago'mofonku eno hugeno agra ne-e. Hagi nagrani'a kazokzo eri'za neku, amana huo hugeno, agra anazana nehie.
10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Hagi Jisasi'a ana ke nentahino'a, tusi antri nehuno, amage'ma vu'naza nagara anage huno zamasmi'ne, Nagra tamage huna neramasamue, mago nera Israeli vahepina amanahu hanave amentintine nera, Nagra onketfa hu'noe.
11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
Amanage hu'na neramasamue, hakare'a veamo'za zage nehanatia kazigati'ene zage fre kazigati'ene eri hantage'za Abraha'ene Aisaki'ene Jekopu'ene monafina muse nehu'za, ne'za nene'za manigahaze.
12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
Hu'neanagi rama'a zamagri kumarema huno'ma huzmante'nea Israeli vahe'mo'za tusi'a kumazu hanimpi megi'a zamatresage'za, anantega manine'za zavira nete'za, zamavera aninkreki hugahaze.
13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
Anante Jisasi'a 100'a sondia vahete kva nera anage huno asami'ne, Kagrama kamentinti hanku kagrira kaza hugahianki amne vuo, huno humanentegeno'a, ana kna fatgore eri'za ne'amofona kri'amo'a atrente'ne.
14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
Pita nompi Jisasi'ma umarerino ome keana, nenemo ara avufa amuho amaho kri erino mase'negeno omege'ne.
15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
Ana huteno ana a'mofo azante ome avako higeno, avufa amuho zamo'a atrentegeno, otino neza tro huno zami'ne.
16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
Kinagama segeno'a, hakare havi avamutami zamagu'a fre'nea vahe zaga zamare'za Agrite e'naze. Agra ana havi avamura kereti ahenati netreno, maka krima eri'naza vahera zamazeri knamare'ne.
17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
Amana zana kasnampa ne'mo, Aisaia korapa hunte'nea kemofo avufa'a efore hu'ne. Agra kumitia e'nerino kritia eri atrerante'ne hu'ne. (Ais 53:4.)
18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
Anante Jisasi'ma kegeno tusi'a vahe'mo'za Agrira azeri kagigeno'a, Agra zamasmino timofo kantu kaziga viho huno amage'ma nentaza disaipoli nagara huzmante'ne.
19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
Anante magora kasegere ugagota hu'nea ne'mo Agrite eno amanage hu'ne, Rempi hurami nere, inantego vnanana, nagra kamage ante'na vugahue.
20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
Higeno Jisasi'a amanage huno agrira asami'ne, Afi kramofona mopafi nemasea kerigama'a me'ne. Hare'za vanoma nehaza namaramimofona nozamia me'ne. Hianagi Vahe'mofo Mofavre'mofona asenima anteharege huno masesia zana omane'ne.
21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Jisasi amagema nentaza disaipol nagapinti mago zamimo anage hu'ne, Ramoka natrege'na pusazana nenfana ome asenteteno huno hu'ne.
22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Hianagi Jisasi'a anage huno asami'ne, Nagri namage eme nentenka, atrege'za fri kerfamo'za, zamagri'a fri kerfa asenteho.
23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
Jisasi'ma votifima marenerige'za, Agri amage'ma nentaza disaipol naga'mo'za avaririza vu'naze.
24 És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
Nevazageno tusi'a zaho komo ana tirupinti agafa huteno, ana timo'a eri kranto kranto huno votia refite'za hu'ne. Jisasi'a masenegeno anara hu'ne.
25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
Hige'za amagema nentaza disaipoli naga'mo'za, Agrite eza eme azeri oneti'za anage hu'naze, taza huo Ramoka, Hago tagra friza nehune.
26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
Hianagi zamagrikura anage hu'ne, Nahigetma korera nehaze, onensa tamentintine nagara? Nehuno Agra anante otino hanave ke huno ana zaho ene, tinena rurava huo higeno, kranto krantoma nehiretira, arane'ne.
27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
Hige'za ana disaipol naga'mo'za tusi zamagogogu nehu'za, zahomo'ene, timo'ene ke'a erizafa nehianki, ama inankna vahere? hu'naze.
28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
Jisasi'ma timofo kantu kaziga Gadara uhanatigeno'a, hankaro'mo znagu'a fre'negeke matipi nemani'a netremoke, Jisasi'ene tutagiha hu'na'e. Zanagra tusi hamponatikeno vahe'mo'za koro hu'za ana kantera novazane.
29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
Zanagra tusi kezatike, Anumzamofo Mofavre'moka, nago'azana huorantenka tataro. Kagrama amafima e'nanana tagri tazeri haviza hunaku e'nano, knama osu'nefina?
30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
Hagi mago'a ogantu'agna rama'a afu zagamo'za ne'za nene'za mani'naze.
31 Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
Anante ana hankaromo'za anage hu'za antahige'naze, Tagri'ma tahe natitresunka, hurantegeta antu afu'zagafi uframneno.
32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
Hazageno Jisasi'a anage hu'ne, Viho! Hige'za atiramiza afu'zagafi ufrageno, ana afu'zagamo'za zamagage zamagage hu'za zaveniteti tirupi tkaure'za ti nakri'naze.
33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
Unefrizage'za afu' kva vahe'mo'za zamaga re'za vu'za kumate uhanati'za, anama hu'naza zamofo naneke vea' ome nezamasami'za ana netremokizni zanagu'afinti'ma hankro'mo'za atirami'zama afu'mofo agu'afi ufre'zama fri'naza naneke zamasmi'naze.
34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
Anante ana kumapinti vahe krerfamo'za eri hantge'za Jisasinte e'za, emema nege'za, Ama tagri kazigatira ko atrenka vuo, hu'za hunte'naze.
