Máté 8
1 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.
Idi simmalog ni Jesus manipud iti turod, simmurot kenkuana dagiti adu a tattao.
2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
Pagammoan, adda agketong nga immasideg ken nagparintumeng iti sangoananna, a kunana, “Apo, no pagayatam, mabalinnak pagbalinen a nadalus.”
3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
Inyunnat ni Jesus ti imana ket sinagidna isuna, a kunana, “Pagayatak. Madalusanka.” Dagus a nadalusan isuna iti ketongna.
4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
Kinuna ni Jesus kenkuana, “Kitaem ta awan ti siasinoman a pangibagaam. Mapankan iti dalanmo, ken ipakitam ta bagim iti padi, ket idatonmo ti sagut nga imbilin ni Moises, kas pammaneknek kadakuada.
5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
Idi simrek ni Jesus idiay Capernaum, immasideg kenkuana ti maysa a senturion ket nagdawat iti tulong kenkuana,
6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
a kunana, “Apo, ti adipenko ket nakaidda iti balayko, saan a makakuti ken agsagsagaba iti nakaro nga ut-ot.”
7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Kinuna ni Jesus kenkuana, “Umayak ket paimbagek isuna.”
8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
Simmungbat ti senturion ket kinunana, “Apo, saanak a maikari tapno sumrekka iti sirok ti bubongak, ibagam laeng ti sao ket umimbagen ti adipenko.
9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
Ta uray siak ket maysa a tao a naisaad iti babaen ti turay, ket addaanak met iti soldado. Ibagak iti maysa, 'Mapanka', ket mapan isuna, ken iti maysa pay, 'Umayka', ket umay isuna, ken iti adipenko, 'Aramidem daytoy,' ket aramidenna.”
10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Idi nanggeg ni Jesus daytoy, nasdaaw ket kinunana kadagiti sumursurot kenkuana, “Pudno, ibagak kadakayo, awan pay ti nasarakak nga addaan iti kastoy a pammati ditoy Israel.
11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
Ibagak kadakayo, adunto ti umay manipud iti daya ken iti laud, ket agsanggirdanto iti lamisaan a kaduada ni Abraham, ni Isaac, kenni Jacob, idiay pagarian ti langit.
12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
Ngem dagiti annak ti pagarian ket maipuruakto idiay akinruar a kasipngetan, a no sadino ket addanto iti sangsangit ken panagngaretnget dagiti ngipen.”
13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
Imbaga ni Jesus iti senturion, “Mapanka! Kas iti pinatim, isu ngarud ti maaramid para kenka.” Ket immimbag ti adipen iti dayta met laeng nga oras.
14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
Idi napan ni Jesus idiay balay ni Pedro, nakita niJesus ti babai a katugangan ni Pedro a nakaidda nga agsakit ken addaan iti gurigor.
15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
Sinagid ni Jesus ti imana, ket pinanawan isuna ti gurigorna. Kalpasanna ket bimmangon isuna ket inrugina ti nagserbi kenkuana.
16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
Idi dimtengen ti rabii, inyeg dagiti tattao kenni Jesus dagiti adu a linuganan dagiti demonio. Pinaksiatna dagiti espiritu babaen iti maysa a sao ken pinaimbagna dagiti amin a masakit.
17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
Iti kastoy a wagas, natungpal ti insao ni Isaias a profeta, a kunana, “Isuna a mismo innalana dagiti an-annayentayo ken sinagabana dagiti saksakittayo.''
18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
Ita, idi nakita ni Jesus dagiti adu a tattao iti aglawlawna, imbilinna a pumanawda a mapan iti ballasiw ti Baybay ti Galilea.
19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
Ket adda eskriba a napan kenkuana ket kinunana, “Manursuro, sumurotak kenka iti sadinoman a papanam.”
20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
Kinuna ni Jesus kenkuana, “Addaan iti abut dagiti musang, ken addaan iti umok dagiti billit iti tangatang, ngem ti Anak ti Tao ket awanan iti pangiyiddaanna iti ulona.''
21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Adda met maysa kadagiti adalanna ti nagkuna kenkuana, “Apo, ipalubosmo nga umuna a mapanak ken ipunponko ti amak.”
22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ngem kinuna ni Jesus kenkuana, “Surotennak, ket ibatim ti natay a mangipunpon iti bukodda a minatay.”
23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
Idi limmugan ni Jesus iti maysa a bangka, limmugan met dagiti adalanna iti daytoy.
24 És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
Pagammoan, adda rimsua a dakkel a bagyo iti baybay, isu a nalengdan ti bangka kadagiti dalluyon. Ngem nakaturog ni Jesus.
25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
Napan kenkuana dagiti adalan ket riniingda isuna, a kunada, “Isalakannakami, Apo; mataytayon!”
26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
Kinuna ni Jesus kadakuada, “Apay a mabutengkayo, dakayo a bassit ti pammatina?” Kalpasanna, bimmangon isuna ket tinubngarna dagiti angin ken ti baybay. Ket adda ti naisangsangayan a panagtalna.
27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
Nasdaaw dagiti lallaki ket kinunada, “Ania a kita ti tao daytoy, nga uray pay dagiti angin ken ti baybay ket agtulnog kenkuana?”
28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
Idi dimteng ni Jesus iti ballasiw ken iti pagilian dagiti Gadareno, sinabat isuna dagiti dua a lallaki a linuganan dagiti demonio. Rimmuarda kadagiti tanem ket kasta unay ti rungsotda, isu nga awan ti agdaldaliasat a makalabas iti dayta a dalan.
29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
Pagammoan, nagikkisda ket kinunada, “Ania aya iti pakainaiganmi kenka, Anak ti Dios? Immayka kadi ditoy a mangparigat kadakami sakbay iti naituding a tiempo?''
30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
Ita, adda sadiay iti arban dagiti adu a baboy a mangmangan, iti saan unay nga adayo manipud kadakuada.
31 Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
a nagsardeng dagiti dakes nga espiritu a nagpakaasi kenni Jesus a kunada, “No papanawennakami, ibaonnakami iti dayta nga arban dagiti baboy.”
32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
Kinuna ni Jesus kadakuada, “Mapankayo!” Rimmuar dagiti demonio ket napanda kadagiti baboy. Ket pagammoan, nagdardaras ti sibubukel nga arban a bimmaba iti rangkis ti turod ket nagturong iti baybay ket natayda iti danum.
33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
Ket dagiti lallaki nga agtartaraken kadagiti baboy ket nagtatarayda nga immadayo. Ket idi napanda iti siudad, impadamagda amin, nangnangruna ti napasamak kadagiti lallaki a linuganan idi dagiti demonio.
34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
Ket rimmuar ti entero a siudad a napan iti ayan ni Jesus. Idi nakitada isuna, nagpakpakaasida a pumanaw isuna iti rehionda.
