Máté 8
1 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.
And when he came down from the mountain, there followed him large multitudes.
2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
And lo! a leper, coming near, began to bow down to him saying, —Lord! if thou be willing, thou canst cleanse me.
3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
And, stretching forth the hand, he touched him, saying, —I am willing, be cleansed! And, straightway, cleansed was his leprosy.
4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
And Jesus saith unto him, Mind! tell, no one, —but withdraw, thyself, shew to the priest, and offer the gift which Moses directed, for a witness unto them.
5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
And, when he entered into Capernaum, there came near unto him a centurion, beseeching him,
6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
and saying, Lord! my servant, is laid prostrate in the house, a paralytic, fearfully tortured.
7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
He saith unto him, I, will come and cure him.
8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
But the centurion, answering, said, Lord! I am of no consideration, that, under my roof, thou shouldest enter, —but, only say with a word, and healed shall be my servant.
9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
For, I also, am a man [set] under authority, having under myself, soldiers, —and I say to this one, Go! and he goeth, and to another, Come! and he cometh, and, to my servant, Do this! and he doeth it.
10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Now Jesus, hearing, marveled, and said to them that followed, —Verily, I say unto you, With no one in Israel, such faith as this, have I found.
11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
But I say unto you, Many from east and west, will have come, and shall recline with Abraham and Isaac and Jacob, in the kingdom of the heavens;
12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
Whereas, the sons of the kingdom, shall be cast forth into the darkness outside, —There, will be wailing and gnashing of teeth.
13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
And Jesus said unto the centurion, Withdraw! and, as thou hast believed, be it done for thee. And healed was the servant in that hour.
14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
And Jesus, coming into the house of Peter, saw his mother-in-law laid prostrate and in a fever,
15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
and he touched her hand, and the fever left her, —and she arose, and began ministering unto him.
16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
But, when, evening, came, they brought unto him many demonized, —and he cast out the spirits with a word, and, all who were sick, he cured:
17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
that it might be fulfilled, which was spoken through Isaiah the prophet, saying, —Himself, our weaknesses, took, and, diseases, bare.
18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
Now Jesus, seeing a multitude about him, gave orders to depart unto the other side.
19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
And a certain scribe, coming near, said unto him, —Teacher; I will follow thee, whithersoever Thou goest.
20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
And Jesus saith unto him: The foxes, have, dens, and, the birds of the heavens, nests, —but, the Son of Man, hath not where, his head he may recline.
21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
And, another of the disciples, saith unto him, —Lord! suffer me, first, to depart, and bury my father.
22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
But, Jesus, saith unto him, —Be following me, and leave, the dead, to bury, their own dead.
23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
And, when he, entered, into a boat, his disciples followed him.
24 És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
And lo! a great squall, arose in the sea, so that, the boat, was being covered, by the waves, —but, he, was sleeping.
25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
And, coming near, they aroused him, saying, Master! save, we perish!
26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
And he saith unto them, Why, are ye, fearful, little of faith? Then, aroused, he rebuked the winds and the sea, —and it became a great calm.
27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
But, the men, marveled, saying, Whence is this one, —that, both the winds and the sea, unto him, give ear?
28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
And, when he, came, unto the other side, into the country of the Gadarenes, there met him, two men demonized, out of the tombs, coming forth, —fierce exceedingly, so that no one could pass that way;
29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
and lo! they cried aloud, saying, What have we in common with thee, O Son of God? Hast thou come hither, before the right time, to torment us?
30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
Now there was, far from them, a herd of many swine, feeding;
31 Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
and, the demons, began to beseech him, saying, If thou dost cast us out, send us away, into the herd of swine.
32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
And he said unto them, Withdraw! So, they, going out, departed into the swine, —and lo! all the herd rushed down the cliff, into the sea, and died in the waters.
33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
And, they who were feeding them, fled, —and, departing into the city, reported all things, and what concerned them who had been demonized.
34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
And lo! all the city, came out to meet Jesus, —and, seeing him, they besought that he would pass on from their bounds.
