Máté 4
1 Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
Andin Əysa Roⱨning yetǝkqilikidǝ Iblisning sinaⱪ-azduruxliriƣa yüzlinix üqün qɵl-bayawanƣa elip berildi.
2 És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
U ⱪiriⱪ keqǝ-kündüz roza tutⱪandin keyin, uning ⱪorsiⱪi eqip kǝtkǝnidi.
3 És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
Əmdi azdurƣuqi uning yeniƣa kelip uningƣa: — Əgǝr sǝn rasttinla Hudaning Oƣli bolsang, muxu taxlarni nanƣa aylinixⱪa buyruƣin! — dedi.
4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Lekin u jawabǝn: — [Tǝwratta]: «Insan pǝⱪǝt nan bilǝnla ǝmǝs, bǝlki Hudaning aƣzidin qiⱪⱪan ⱨǝrbir sɵz bilǝnmu yaxaydu» dǝp pütülgǝn, — dedi.
5 Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
Andin Iblis uni muⱪǝddǝs xǝⱨǝrgǝ elip berip, ibadǝthanining ǝng egiz jayiƣa turƣuzup uningƣa:
6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
— Hudaning Oƣli bolsang, ɵzüngni pǝskǝ taxlap baⱪⱪin! Qünki [Tǝwratta]: «[Huda] Ɵz pǝrixtilirigǝ sening ⱨǝⱪⱪingdǝ ǝmr ⱪilidu»; wǝ «putungning taxⱪa urulup kǝtmǝsliki üqün, ular seni ⱪollirida kɵtürüp yüridu» dǝp pütülgǝn — dedi.
7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Əysa uningƣa: «Tǝwratta yǝnǝ, «Pǝrwǝrdigar Hudayingni siniƣuqi bolma!» dǝpmu pütülgǝn — dedi.
8 Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
Andin, Iblis uni naⱨayiti egiz bir taƣⱪa qiⱪirip, uningƣa dunyadiki barliⱪ padixaⱨliⱪlarni xǝrǝpliri bilǝn kɵrsitip:
9 És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
Yǝrgǝ yiⱪilip manga ibadǝt ⱪilsang, bularning ⱨǝmmisini sanga beriwetimǝn, — dedi.
10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Andin Əysa uningƣa: — Yoⱪal, Xǝytan! Qünki [Tǝwratta]: «Pǝrwǝrdigar Hudayingƣila ibadǝt ⱪil, pǝⱪǝt Uningla ibadǝt-hizmitidǝ bol!» dǝp pütülgǝn, — dedi.
11 Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Buning bilǝn Iblis uni taxlap ketip ⱪaldi, wǝ mana, pǝrixtilǝr kelip uning hizmitidǝ boldi.
12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
Əmdi [Əysa] Yǝⱨyaning tutⱪun ⱪilinƣanliⱪini anglap, Galiliyǝgǝ yol aldi.
13 És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
U Nasarǝt yezisini taxlap, Zǝbulun wǝ Naftali rayonidiki [Galiliyǝ] dengizi boyidiki Kǝpǝrnaⱨum xǝⱨirigǝ kelip orunlaxti.
14 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
Xundaⱪ ⱪilip, Yǝxaya pǝyƣǝmbǝr arⱪiliⱪ eytilƣan xu bexarǝt ǝmǝlgǝ axuruldi, demǝk: —
15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
«Zǝbulun zemini wǝ Naftali zemini, Iordan dǝryasining neriⱪi tǝripidiki «dengiz yoli» boyida, «Yat ǝllǝrning makani» bolƣan Galiliyǝdǝ,
16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
Ⱪarangƣuluⱪta yaxiƣan hǝlⱪ parlaⱪ bir nurni kɵrdi; Yǝni ɵlüm kɵlǝnggisining yurtida olturƣuqilarƣa, Dǝl ularning üstigǝ nur qüxti».
17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
Xu waⱪittin baxlap, Əysa: «Towa ⱪilinglar! Qünki ǝrx padixaⱨliⱪi yeⱪinlixip ⱪaldi!» — dǝp jar ⱪilixⱪa baxlidi.
18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
[Bir küni], u Galiliyǝ dengizi boyida ketiwetip, ikki aka-uka, yǝni Petrus dǝpmu atilƣan Simon isimlik bir kixini wǝ uning inisi Andiriyasni kɵrdi. Ular beliⱪqi bolup, dengizƣa tor taxlawatatti;
19 És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
u ularƣa: — Mening kǝynimdin menginglar — Mǝn silǝrni adǝm tutⱪuqi beliⱪqi ⱪilimǝn! — dedi.
20 Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.
Ular xuan beliⱪ torlirini taxlap, uningƣa ǝgixip mangdi.
21 És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
U xu yǝrdin ɵtüp, ikkinqi bir aka-ukini, yǝni Zǝbǝdiyning oƣulliri Yaⱪup wǝ inisi Yuⱨannani kɵrdi. Bu ikkisi kemidǝ atisi Zǝbǝdiy bilǝn torlirini ongxawatatti. U ularnimu qaⱪirdi.
22 Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.
Ular dǝrⱨal kemini atisi bilǝn ⱪaldurup uningƣa ǝgixip mangdi.
23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.
Wǝ Əysa Galiliyǝning ⱨǝmmǝ yerini kezip, ularning sinagoglirida tǝlim berip, Hudaning padixaⱨliⱪining hux hǝwirini jakarlaytti, hǝlⱪ arisida ⱨǝrhil kesǝllǝrni wǝ ajiz-meyiplarni saⱪaytti.
24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.
U toƣruluⱪ hǝwǝr pütkül Suriyǝ ɵlkisigǝ tarⱪaldi; u yǝrdiki halayiⱪ ⱨǝrhil bimarlarni, yǝni ⱨǝrtürlük kesǝllǝr wǝ aƣriⱪ-silaⱪlarni ⱨǝmdǝ jin qaplaxⱪanlarni, tutⱪaⱪliⱪ wǝ palǝq kesiligǝ giriptar bolƣanlarni uning aldiƣa elip kelixti; wǝ u ularni saⱪaytti.
25 És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.
Galiliyǝ, «on xǝⱨǝr» rayoni, Yerusalem, Yǝⱨudiyǝ wǝ Iordan dǝryasining u ⱪetidin kǝlgǝn top-top adǝmlǝr uningƣa ǝgixip mangdi.
