Máté 25
1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
“Ho alu lo Nyidomooku gv Karv ngv vbvrire. Lvkogulo nyijar vring go dooto, bunu bunugv mvdurupum a naalayila makbu rijibonga kaarwk sibv vnglin nyatoku.
2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
Angu gunv pvcha nyato okv kvvbi angu gunv mvnglak nyato.
3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
Pvchanv vdwv bunugv mvdurupum a bvngla vngnyato vbvritola bunu tvli gvpwng mato.
4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
Mvnglaknv angu hv bvngia nvnvlo bunugv mvdurupum lvgabv tvli vkv yarbing dubv bvngtoku.
5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
Makbu rijibongv aadu bv tapv toku, vkvlvgabv nyijar vdwv yumi mirapla yupngak nyatoku.
6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
“Ayuyupra bv ritoku, ho sudu go dulinto, ‘Siinv makbu rijibongv! Aala okv ninyia kaarwk sulakuka!’
7 Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
Nyijar vring ngv hurap nyala bunugv mvdurupum baanu nyatoku.
8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
Vbvrikunamv pvchanv vdwv nyebanv vdwa minto, ‘Klai, ngonua nonugv tvli lokv jilabv, ogulvgavbolo ngonugv mvdurupum hv ngejiku.’
9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
Nyebanv vdwv mirwkto, ‘Ma,’ ‘Nonu gvbv la ngonu gvbv tvli hv chimare. Dukan lo vngnyika okv nonuno lvgabv rvvti laka.’
10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
Vkvlvgabv pvchanv nyijar vdwv tvli mego rvvdubv vngnya toku; okv bunugv vngro kochingbv makbu rijibongv aatoku. Nyijar angu kaayanv vdwv makbu rijibonga lvkobv nyida dvpam lo vngming gvtoku, okv agi a koktum toku.
11 Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
“Ayungjvma nga kvvbi vdwv aalwk nyatoku. Bunu, ‘Tamsarnv, tamsarnv! Ngonua arwng aamu labv!’ vla kapla goknya toku.
12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
‘Ma rung! Ngo nonua chima,’ vla makburijibongv mirwk toku.”
13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
Okv Jisu minyabv mintoku, “Vbvrikunamv nonuno hinsu laka, ogulvgavbolo nonu alu vmalo dw nga chima.
14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
“Ho alu lo Nyidomooku gv Karv ngv svbv rire. Alu gulo nyi ako dooto, nw adu lo moing vngtv tvvto; nw ninyigv pakbu vdwa goklwk gvrila ninyigv yikungyira nga kaaya dubv tinglwk toku.
15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
Nw nyi vdwa rilajinv nga kaala akin—akin a kaagvrila jito: Akonyi nw ain lokdwng hejar angu go jito, akonyi hejar anyigo okv akonyi nw hejar akin go jito. Vbvrikunamv nw moing vngyu toku.
16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
Hejar angu lokdwng go naarwknv pakbu angv vjakgobv vngda bongv ninyigv morko nga mvjinmvta toku okv hejar angu godv mvlin jitoku.
17 Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
Ho apiabv ain lokdwng hejar anyigo naarwk sinv pakbu angv hejar anyi godv mvlin jitoku.
18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
Vbvritola lokdwng hejar go naarwk sinv pakbu angv vngla, kvdw lo ungrung go dutola ninyigv Ahtu gv morko nga hoka vvsi toku.
19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
“Achialvgo ayungjvma nga ho pakbu vdwgv atu angv aakur toku okv bunua lvkobv morko nga sapka toku.
20 És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
Lokdwng hejar angu go naarwksinv pakbu angv aatoku okv hejar angu go paatam nam hum laklwk toku, okv minto, ‘Atu, no ngam lokdwng hejar angu go jito, okv kaatoka! siinv ngo kvvbi hejar angu gudv ngo paalwk pvkunv.’
21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
‘Alvbv ripv, no alvnvgo okv jwkjwkvrwknv pakbu go!’ ninyigv atuv minto, ‘No miangnv morko nga alvbv mvjinmvtapv, vkvlvgabv ngo nam kainv morko nga kaaya modubv jire. Aatoka, soka okv ngoogv himpua pumin gvlaka!
22 Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
Vbvrikunamv pakbu morko lokdwng hejar anyigo jinam angv aala okv minto, ‘Atu, no nga lokdwng hejar anyigo jito. Kaatoka, vjak ngo hejar anyi godv paalwk pvkunv.’
23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
‘Alvbv ripv, no alvnvgo okv jwkjwkvrwknv pakbu go!’ ninyigv atuv minto. ‘No miangnv morko nga alvbv mvjinmvtapv, vkvlvgabv ngo nam kainv morko nga rigv modubv jire. Aatoka, okv ngoogv himpu lo pumin gvlaka!’
24 Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
Vbvrikunamv lokdwng hejar akin go naarwk sinv angv aala okv minto, ‘Tamsarbo, ngo chindu no raainv nyi go; no noogv rongo mvma kolo aam gvdu, okv no noogv aam chima kolo aam nvvdu.
25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
Vkvlvgabv ngo busula vngla noogv morko nga kvdw lo vvsi pvkunv. Kaatoka, siinv no gvngvku.’
26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
Ninyigv atuv ninyia mintoku, ‘No alvmanv okv svpenv pakbu go!’ ‘No nga rongo mvma kolo aam gvdubv okv aam chima kolo aam nvvdubv chindu ai?
27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
Vbvriku nvgo yilo, alv rinvpv, no ngoogv morko nga morko benk lo lvktola ngoogv aakur rikulo kuu naatak la ngo naaku nvgo yilo.
28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
Vjak morko nga nw gvlokv dvrit gvri kula nyi morko lokdwng hejar vring go doonv lo jitoka.
29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
Yvvdw ogugo doodudw, um jitam yayare, okv nw kaiyayabv dooreku; vbvritola yvvnyiv ogu guka dooma dunv, ninyigv achukgo doonam haka nw gvlokv dvrit jireku.
30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Svbv alvmabv rinv pakbua—agum kanv kolo ninyia ora tvka; hoka nw kapla hijung nga hitwkkrwk sireku.’
31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
“Vdwlo Nyia Kuunyilo ngv Dvbv bv rila aarikudw okv nyidogindung mvnwngngv ninyia lvkobv aariku, nw ninyigv Dvbv dooging lo dootung reku,
32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
okv diringmooku mvnwng gv nyi vdw mvnwngngv ninyigv kaagialo dookum reku. Vbvrikunamv nw bunua anyi gubv mvpin sureku, svlar kaaya nvgv svlar hala yabin a mvpin sunam apiabv.
33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Nw alvnv nyi vdwa ninyigv lakbik kiamlo vvpv reku okv kvvbi vdwa ninyigv lakchi tangvlo vvpv reku.
34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Vbvrikunamv Dvbv ngv ninyigv lakbik tangvlo nyi daknv vdwa minreku, ‘Aatoka, nonuno ngo Abu gv aya jinam vdwv! Nyia mooku a pwkri lokv nonugv lvgabv pwklin jikunam Karv nga aala kaato kuka.
35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Ngo kano toku okv nonu nga dvmu toku, tvngnwngto nonu nga tvngse go jitoku; ngo nyen bv rito nonu nga nonugv naam lo naarwk sutoku,
36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
vji gvvpa mabv abinto nonu nga vji gvmutoku; ngo lvvmato okv nonu nga ringchum yato, patwklo dooto okv nonu nga kaalwk toku.’
37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
Alvnv nyi vdwv ninyia mirwk reku, ‘Ahtu, vdwlola, ngonu nam kano kvvbi kaapa namv okv nam dvmu kunamv vmalo tvngnwng kunam a tvngse go jinamv?
38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Vdwlola ngonu nam nyen bv kaala ngonugv naam lo nam aamu namv, vmalo abin dubv kaapala nam vji gvmunamv?
39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
Vdwlola ngonu nam lvvma dubv okv patwk doodubv kaala nam kaalwk namv?’
40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Dvbv ngv mirwk reku, ‘Ngo nonua minpa jidunv, vdwlo nonu ngoogv nyi miang nvgo nyika so vdw sum riku bolo, hv ngo lvgabv rinam vku!’
41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. (aiōnios g166)
Vbvrikunamv nw ninyigv lakchikiam gv nyi vdwa minre, “Ngo gv lokv vngroto, Pwknvyarnv gv beenam arwng lo doonv vdw nonu! Uyudvbv okv ninyigv nyidogindung vdwgv lvgabv mvpv kunam doobwngnv vmvlo vngroto kulaka! (aiōnios g166)
42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Ngo kano toku vbvritola nonu nga dvnam jima, tvngnwngto vbvritola nonu nga tvngse go jima;
43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
Ngo nyen bv rito vbvritola nonu ngam nonugv naam vdwlo aamuma, vji koopa mato vbvritola nonu ngam vji jima; ngo lvvmato okv patwklo dooto vbvritola nonu ngam ringchumriaima.’
44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Vbvrikunamv bunu ninyia mirwk sireku, ‘Ahtu, vdwlola ngonu nam kano dubv, vmalo tvngnwng dubv, vmalo nyenbv ridubv, vmalo vji gvvpa madubv, vmalo lvvma dubv, vmalo patwk doodubv kaagvrila ridur maanammv?’
45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
Dvbv ngv mirwk reku, ‘Ngo nonua minpa jidu, vdwlo nonu ngoogv nyi miang nvnga ridur maanammv hv nga ridur kuma namv.’
