Máté 24
1 És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
Əysa ibadǝthanidin qiⱪip, aldiƣa ketiwatⱪanda, muhlisliri yeniƣa kelip uning diⱪⱪitini ibadǝthana binaliriƣa tartmaⱪqi boldi.
2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
U ularƣa: — Mana bularning ⱨǝmmisini kɵrüwatamsilǝr? Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bu yǝrdǝ bir tal taxmu tax üstidǝ ⱪalmaydu, ⱨǝmmisi ⱪaldurulmay gumran ⱪilinidu, — dedi.
3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (aiōn g165)
U Zǝytun teƣida olturƣanda, muhlisliri astiƣina uning yeniƣa kelip: — Bizgǝ eytⱪinqu, bu degǝnliring ⱪaqan yüz beridu? Sening [ⱪaytip] kelixing wǝ zamanning ahirini kɵrsitidiƣan ⱪandaⱪ alamǝt bolidu? — dǝp soraxti. (aiōn g165)
4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
Əysa ularƣa jawabǝn mundaⱪ dedi: — Ⱨezi bolunglarki, ⱨeqkim silǝrni azdurup kǝtmisun.
5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
Qünki nurƣun kixilǝr mening namimda kelip: «Mǝsiⱨ mǝn bolimǝn» dǝp, kɵp adǝmlǝrni azduridu.
6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
Silǝr urux hǝwǝrliri wǝ urux xǝpilirini anglaysilǝr, bulardin alaⱪzadǝ bolup kǝtmǝnglar; qünki bu ixlarning yüz berixi muⱪǝrrǝr. Lekin bular ahirǝt ǝmǝs.
7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
Qünki bir millǝt yǝnǝ bir millǝt bilǝn uruxⱪa qiⱪidu, bir padixaⱨliⱪ yǝnǝ bir padixaⱨliⱪ bilǝn uruxⱪa qiⱪidu. Jay-jaylarda aqarqiliⱪ, wabalar wǝ yǝr tǝwrǝxlǝr yüz beridu.
8 Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
Lekin bu ixlarning yüz berixi «tuƣutning tolƣiⱪining baxlinixi» bolidu, halas.
9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
Andin kixilǝr silǝrni tutup azab-oⱪubǝtkǝ selip, ɵltüridu, mening namim wǝjidin pütkül ǝllǝr silǝrdin nǝprǝtlinidu.
10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
Xuning bilǝn nurƣunlar etiⱪadidin tanidu, bir-birini tutup beridu wǝ bir-birigǝ ɵqmǝnlik ⱪilidu.
11 És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
Nurƣun sahta pǝyƣǝmbǝrlǝr mǝydanƣa qiⱪip, nurƣun kixilǝrni azduridu.
12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
Itaǝtsizlik-rǝzilliklǝrning kɵpiyixi tüpǝylidin, nurƣun kixilǝrdiki meⱨir-muⱨǝbbǝt sowup ketidu.
13 De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Lekin ahirƣiqǝ bǝrdaxliⱪ bǝrgǝnlǝr ⱪutⱪuzulidu.
14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Barliⱪ ǝllǝrgǝ agaⱨ-guwaⱨliⱪ bolsun üqün, [Hudaning] padixaⱨliⱪi ⱨǝⱪⱪidiki bu hux hǝwǝr pütkül dunyaƣa jakarlinidu; andin zaman ahiri bolidu.
15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
Daniyal pǝyƣǝmbǝr ⱪǝyt ⱪilƣan «wǝyran ⱪilƣuqi yirginqlik nomussizliⱪ»ning muⱪǝddǝs jayda turƣinini kɵrgininglarda (kitabhan bu sɵzning mǝnisini qüxǝngǝy),
16 Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Yǝⱨudiyǝ ɵlkisidǝ turuwatⱪanlar taƣlarƣa ⱪaqsun;
17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
ɵgzidǝ turƣan kixi ɵyidiki nǝrsǝ-kerǝklirini alƣili qüxmǝyla [ⱪaqsun].
18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
Etizliⱪta turƣan kiximu qapinini alƣili ɵyigǝ yanmisun.
19 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
U künlǝrdǝ ⱨamilidar ayallar wǝ bala emitiwatⱪanlarning ⱨaliƣa way!
20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
Ⱪaqidiƣan waⱪtinglarning ⱪix yaki xabat künigǝ toƣra kelip ⱪalmasliⱪi üqün dua ⱪilinglar.
21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
Qünki u qaƣda dunya apiridǝ bolƣandin muxu qaƣⱪiqǝ kɵrülüp baⱪmiƣan ⱨǝm kǝlgüsidimu kɵrülmǝydiƣan dǝⱨxǝtlik azab-oⱪubǝt bolidu.
22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
U künlǝr azaytilmisa, ⱨeqⱪandaⱪ ǝt igisi ⱪutulalmaytti; lekin [Hudaning] Ɵz talliƣanliri üqün u künlǝr azaytilidu.
23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
Əgǝr u qaƣda birsi silǝrgǝ: «Ⱪaranglar, bu yǝrdǝ Mǝsiⱨ bar!» yaki «[Mǝsiⱨ] ǝnǝ u yǝrdǝ!» desǝ, ixǝnmǝnglar.
24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
Qünki sahta mǝsiⱨlǝr wǝ sahta pǝyƣǝmbǝrlǝr mǝydanƣa qiⱪidu, ⱪaltis mɵjizilik alamǝtlǝr wǝ karamǝtlǝrni kɵrsitidu; xuning bilǝn ǝgǝr mumkin bolidiƣan bolsa, ⱨǝtta [Huda] talliƣanlarnimu azduratti.
25 Ímé eleve megmondottam néktek.
Mana, mǝn bu ixlar yüz berixtin burun silǝrgǝ uⱪturup ⱪoydum.
26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
Xuning üqün, birsi silǝrgǝ: «Ⱪaranglar, u qɵl-bayawanda!» desǝ, u yǝrgǝ barmanglar. «Ⱪaranglar, u iqkiridiki ɵylǝrdǝ!» desǝ, ixǝnmǝnglar.
27 Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
Qünki qaⱪmaⱪ xǝrⱪtin ƣǝrbkǝ yalt-yult ⱪilip ⱪandaⱪ qaⱪⱪan bolsa, Insan’oƣlining kelixi xundaⱪ bolidu.
28 Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Qünki jǝsǝt ⱪaysi yǝrdǝ bolsa, u yǝrdimu ⱪuzƣunlar toplixidu!
29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
U künlǝrdiki azab-oⱪubǝtlǝr ɵtüp kǝtkǝn ⱨaman, ⱪuyax ⱪariyidu, ay yoruⱪluⱪini bǝrmǝydu, yultuzlar asmandin tɵkülüp qüxidu, asmandiki küqlǝr lǝrzigǝ kelidu.
30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Andin Insan’oƣlining alamiti asmandin kɵrünidu; yǝr yüzidiki pütkül ⱪǝbililǝr yiƣa-zar kɵtürüxidu. Ular Insan’oƣlining küq-ⱪudrǝt wǝ uluƣ xan-xǝrǝp iqidǝ asmandiki bulutlar üstidǝ keliwatⱪanliⱪini kɵridu.
31 És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
U pǝrixtilirini zor jarangliⱪ bir kanay sadasi bilǝn ǝwǝtidu, ular uning talliƣanlirini dunyaning tɵt bulungidin, asmanning bir qetidin yǝnǝ bir qetigiqǝ ⱨǝryǝrdin yiƣip bir yǝrgǝ jǝm ⱪilidu.
32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
Ənjür dǝrihidin mundaⱪ tǝmsilni biliwelinglar: — Uning xahliri kɵkirip yopurmaⱪ qiⱪarƣanda, yazning yeⱪinlap ⱪalƣanliⱪini bilisilǝr.
33 Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Huddi xuningdǝk, [mǝn baya degǝnlirimning] ⱨǝmmisini kɵrgininglarda, uning yeⱪinlap ⱪalƣanliⱪini, ⱨǝtta ixik aldida turuwatⱪanliⱪini biliwelinglar.
34 Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bu alamǝtlǝrning ⱨǝmmisi ǝmǝlgǝ axurulmay turup, bu dǝwr ɵtmǝydu.
35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
Asman-zemin yoⱪilidu, biraⱪ mening sɵzlirim ⱨǝrgiz yoⱪalmaydu.
36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
Lekin xu küni wǝ waⱪit-saitining hǝwirini bolsa, ⱨeqkim bilmǝydu — ⱨǝtta ǝrxtiki pǝrixtilǝrmu bilmǝydu, uni pǝⱪǝt Atamla bilidu.
37 A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Əmdi Nuⱨ pǝyƣǝmbǝrning künliridǝ ⱪandaⱪ bolƣan bolsa, Insan’oƣli [ⱪaytip] kǝlgǝndimu xundaⱪ bolidu.
38 Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
Qünki topan kelixidin ilgiriki künlǝrdǝ, Nuⱨ kemigǝ kirip olturƣan küngiqǝ, [xu zamandiki] kixilǝr yǝp-iqip, ɵylinip wǝ yatliⱪ bolup kǝlgǝnidi.
39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Topan tuyuⱪsiz kelip ⱨǝmmisini ƣǝrⱪ ⱪilƣuqǝ, kixilǝr bu ixning uningdin hǝwǝrsiz bolup turƣanƣa ohxax, Insan’oƣlining ⱪaytip keliximu xundaⱪ bolidu.
40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
U küni, etizda ikki kixi turƣan bolidu; ulardin biri elip ketilidu, yǝnǝ biri ⱪaldurulidu;
41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
ikki ayal tügmǝn bexida turup un tartiwatⱪan bolidu; ulardin biri elip ketilidu, yǝnǝ biri ⱪaldurulidu.
42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
Xuning üqün, ⱨoxyar bolunglar, qünki Rǝbbinglarning ⱪaytip kelidiƣan waⱪti-saitini bilmǝysilǝr.
43 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
Lekin xuni bilinglarki, ǝgǝr ɵy igisi oƣrining keqisi ⱪaysi jesǝktǝ kelidiƣanliⱪini bilgǝn bolsa, sǝgǝk turup oƣrining ɵyni texip kirixigǝ ⱨǝrgiz yol ⱪoymaytti.
44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
Xuningƣa ohxax, silǝrmu tǝyyar turunglar. Qünki Insan’oƣli silǝr oylimiƣan waⱪit-saǝttǝ ⱪaytip kelidu!
45 Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Hojayini ɵz ɵyidikilǝrgǝ mǝs’ul ⱪilip, ularƣa ozuⱪ-tülükini waⱪti-waⱪtida tǝⱪsim ⱪilip berixkǝ tǝyinligǝn ixǝnqlik wǝ pǝmlik qakar kim bolidu?
46 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Hojayin [ɵyigǝ] ⱪaytⱪanda, qakirining xundaⱪ ⱪiliwatⱪinining üstigǝ kǝlsǝ, bu qakarning bǝhtidur!
47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, hojayin uni pütün igilikini baxⱪuruxⱪa ⱪoyidu.
48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
Lekin mubada xu qakar rǝzil bolup kɵnglidǝ: «Hojayinim ⱨayal bolup ⱪalidu» dǝp oylap,
49 És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
baxⱪa qakar buradǝrlirini bozǝk ⱪilixⱪa wǝ ⱨaraⱪkǝxlǝrgǝ ⱨǝmraⱨ bolup yǝp-iqixkǝ baxlisa,
50 Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
xu qakarning hojayini kütülmigǝn bir küni, oylimiƣan bir waⱪitta ⱪaytip kelidu
51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
wǝ uni kesip ikki parqǝ ⱪilip, uning nesiwisini sahtipǝzlǝr bilǝn ohxax tǝⱪdirdǝ bekitidu. Xu yǝrdǝ yiƣa-zarlar kɵtürülidu, qixlirini ƣuqurlitidu.
